Az európai tájkultúra mint feladat
A táj legyen táj – legfőbb ideje!
E kiáltvány „Az európai tájkultúra mint feladat“ címmel
Dornach Goetheanumában
2000. szeptember 6-9. között
megrendezett nemzetközi értekezlet alkalmából és
eredményeként született
Preambulum
"Az európai tájkultúra mint feladat" címmel megrendezett kongresszus mintegy 150, Európa tizenkét országából érkezett résztvevője 2000. szeptember 6-tól 9-ig intenzív párbeszédben munkálkodott együtt azon, hogy megértsék az európai tájak sokszínűségét és minőségét ért általános hanyatlás okait, és hogy kiutat találjanak ebből. Megfogalmazódott, hogy milyen lépésekre és intézkedésekre van szükség, s milyen feladatokat kell teljesíteni az új tájkultúra érdekében. Fontosnak ítéljük, hogy a tájakért felelős személyek figyelembe vegyék e kiáltványt. Nyilatkozat formájában rögzítettük benne az általunk leszűrt tanulságokat.
Kifejezett óhajunk, hogy ez a kiáltvány eljusson olyan emberekhez, akik képesek és készek arra, hogy felelősséggel viseltessenek a tájak fejlesztése iránt.
Az európai táj ("A 'tájat' olyan övezetként vagy területként definiáljuk, amilyennek az ottélők vagy az arralátogatók megélik... Ez a meghatározás azon véleményünket tükrözi, hogy a táj az ember és a természet tevékenysége folytán alakult ki az idők során. Hangsúlyozza továbbá, hogy olyan egészet alkot a táj, mely egyesíti magában a természeti és a kulturális komponenseket, s hogy ezek tehát nem tekinthetők egymástól elválasztottnak, különállónak." (Európai táj-egyezmény, melyet az Európa Tanács minisztertanácsa fogadott el 2000. július 19-én). Törekvésünk embernek és tájnak az egész világra kiterjedő kapcsolatára irányul. Mivel azonban Európában élünk és dolgozunk és ez a táj a sajátunk, figyelmünk mindenekelőtt Európára irányul.) méltósága abból a kulturális örökségből ered, mely földrajzi és politikai régióinak sajátja. Teljesen egyedi jellegű területek sokaságából áll össze. A nagy folyók deltáinak iszapos mocsárvidéke, a Földközi-tenger verőfényes sziklapartja, a tágas, zöld síkságok és aranyló gabonamezőik, a szikes puszták, a dombok és sövények által apróra tagolt morénák és az alpesi legelők, a középhegységek sötét erdei – minden táj saját méltóságában tűnik fel, melyet fel kell ismerni, tiszteletben kell tartani és emelni kell. A tájat a benne élő emberek közös örökségének tekinthetjük. Ezt a pazar sokféleséget az ember és a természet évezredes együttműködésének köszönhetik az európai tájak.
Egyediségük, szépségük és kulturális gazdagságuk a szocio-kulturális hagyományok sodrában keletkezett, a talaj, a víz, a növényzet, az állatvilág és az ember intenzív összjátéka révén, melyben utóbbinak gazdálkodásra irányuló szándékai is érvényre jutnak.
Ez a kulturális sokféleség bevésődött a tájba, de innen vissza is hatott az emberre. Együttjárt tehát a tájak változása az emberi tudat változásával.
Az ipari jellegű földhasználat térhódításával, a népesség gyarapodásával és a társadalom globalizálásával alapvető funkcióikat veszítették el kultúrtájaink. Egyre inkább pusztán termelési területekké csökevényesednek. Emiatt elvész regenerációs képességük, kulturális és biológiai sokféleségük, és elvész az otthon és az azonosulni tudás. Az újkori tudat számára az elmúlt száz esztendő folyamán megszűnt a természet hagyományba ágyazott, ösztönös, tisztelettudó hasznosítása. A természetes otthonosság, a regionális identitás életteréből szakadatlanul zajlik a népesség elvándorlása a városokba és ezek ipari civilizációjába. A szép és a teljesség iránti fogékonyságunk figyelmessé tesz bennünket arra, hogy miként idegenítenek el bennünket a tájtól a legkülönfélébb hasznosításra irányuló érdekek.
Elismerjük, hogy magunk is hozzájárultunk ehhez a modern környezeti válsághoz és jelenlegi életvitelünkkel továbbra is hozzájárulunk. Bármennyire is felismertük, hogy életterünk a táj, eddig mégsem voltunk képesek arra, hogy feltartóztassuk a minőségbeli hanyatlást. Ez pedig kedvez annak a jelenségnek, hogy a modern ember nem tud magának se megálljt, se irányt parancsolni.
A kongresszus során - és már előtte is sok éven át - igyekeztünk megérteni, hogy voltaképpen mi is a táj és hogy mi húzódik meg válsága mögött, és igyekeztünk olyan utakat találni, melyek kivezetnek ebből a válságból.
Az ember és a természet elidegenedése a közelmúltban ráébresztette az embert környezetére és kialakult benne egy az ő gyarló önmagától a tájat leválasztó felfogás. Ebből származott az az igény, hogy megújuljon a tájhoz való viszonyulásunk. Kezdünk végre fogékonyak lenni a táj iránt, az életre kiható minősége, az általa nyújtott eszmei és egyúttal táplálni tudó többlet iránt. Felfedezzük, hogy a táj - "lélegző tér", ahol "friss levegőt" szív az ember, de amelyet egyszersmind megillet újraébredő tiszteletünk. Megpihenhetünk benne és életterünknek tudhatjuk, ám feladatnak is kell tekintenünk.
Annak érdekében, hogy megújulhasson az európai tájkultúra, mind az egyénnek, mind a közösségnek tudatosan ki kell alakítania viszonyát a tájnak az újkor elején felfedezett minőségéhez, értékéhez és méltóságához, fel kell ismernie a kulturális téren bekövetkezett változásokat és a bennük észlelhető, egészséges jövő irányába mutató jelzéseket. Emiatt szükséges, hogy egyre inkább képesek legyünk új ráeszmélésekre és arra, hogy egyénileg is felelősséget vállaljunk a táj minőségéért.
Európa tájait mind az egészében vett európai közösség, mind az egyes, helyi és regionális közösségek örökségének tekintjük.
A tájnak az az egyedisége és méltósága, melyről itt szó van magában rejti a további fejlődés perspektíváit.
Ha komolyan vesszük a tájhoz fűződő kapcsolatunkat, akkor ez meg is újulhat olymódon, hogy partneri viszonyba kerüljünk környezetünkkel.
Ahol ilyen modern, kölcsönösségen alapuló kapcsolat alakul ki az ember és a természet között, ott a haszon jegyében álló gondolkodás a gondozó, kölcsönösen támogató viszonyt fogja szolgálni. A tájat tiszteletben tartva megtapasztalhatjuk, hogy amiképpen mi tápláljuk a természetet, úgy ő is táplál minket, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
Ez a védőbeszéd a modern, sokrétű tájkultúra képét kívánja felmutatni: aki törekvésünkben partner akar lenni, feladatának fogja tekinteni a táj iránti gondoskodást. Kihívást jelent ez minden egyes ember számára – új kulturális impulzust, mely feléleszti a sokrétűséget és az európai táj felé fordítja figyelmünket.
Miért olyan fontos nekünk a táj?
A táj szellemi termék
A tájjal tudatosan kell foglalkozni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy az emberek tudatosítsák a maguk számára, hogy milyen belső indíttatásaik vannak.
A táj aszerint keletkezik és létezik, hogy az emberek mennyire tekintik környezetüknek a természetet. Táj ember nélkül nem létezhet. A tájat mindig az emberi "értelem" és az emberi "kéz" teszi azzá, ami.
A táj mint társadalmi esemény
A táj nem színtiszta természet. Nagymértékben a korábbi nemzedékek munkájának köszönhetjük milyenségét. Ha a városban és vidéken felfedezzük azt, ami történelmileg keletkezett, akkor gyakorta találkozunk oltalmat érdemlő értékekkel. Igaz, hogy valamennyiünk külön-külön egyéni ténykedésével valósul meg a táj, ám bárhol legyen, közösségi az a táj, melyet életterünknek mondhatunk. Úgy jön létre, hogy a kölcsönös megértés jegyében integrálódik a másik ember tája a sajátunkba, hogy az emberek csoportjai közösen tevékenykednek, és hogy felismeréseinket megosztjuk egymással.
Mivel nap mint nap tanulhatunk újat látni, a történelem folyamán átalakulásokon megy keresztül az emberi tudat, és ezzel a mindenkori valóság is. A táj története mindig tükrözi az emberi tudat történetét.
A tájból kiolvasható a történelem. Amióta tudományosan lényegtelennek minősül az érzéki észlelés, a civilizáció úgy bánik a környezettel, hogy az elveszíti érzéki gazdagságát és visszájára fordul gyógyító ereje. Egyre többen törekednek rövidtávú gazdasági sikerekre, melyeknek mellékhatása nyilvánvaló károsodásokban jelentkezik. Mégis lehetséges, hogy olyan alapokra helyezzük a táj gondozását, melyek hosszútávon értékteremtő hatásúak lesznek.
Az esztétika határozza meg a tájat jellemző többlet értékét
Az esztétika nem csupán "szép körítés", hanem "érzéki felismerésként" arra tanít bennünket, hogy a tájnak köszönhetően érzékiségükben tapasztalhatjuk meg "a dolgok természetét". Csak újabban került az ember abba a helyzetbe, hogy felismerője legyen a tájnak. Az ember a maga szándékai és akarata szerint hatol be tevékenységével a természet alkotóműhelyébe. E behatolást a kultúrtáj képében tapasztalhatjuk meg.
A táj oltalmazó és gyógyító hatással is lehet az emberre. Számára ez harmóniát teremtő, ösztönző táplálékot jelent. Ilymódon minden táj az elmélkedés helyévé lehet, ahol az ember ráébredhet arra, hogy valójában mi is történik a világban, ellentétben azzal, amit a médiák virtuális képei sugallnak. Ezzel pedig rátalálhat önmagára is.
Ettől lesz a táj az azonosulnitudás helye. Az esztétika révén lelkünk képei befogadják maguk közé a táj képeit. Hogy miként alakítottuk a tájat, az közvetlenül visszahat miránk. Az embernek ebből a természettel tudatosan fenntartott kapcsolatából a táj is új életerőt meríthet: ő is táplálékhoz jut, ha az ember kellő gondot fordít erre.
Ha felismerjük a tájban jelenlévő többletet, akkor a táj összhangba hozza egymással az embert és a természetet, a társadalmi és ökológiai szempontokat és közvetíteni képes az anthropo- és az ökocentrizmus között.
A tájaknak megvan a maguk identitása és méltósága. Ezt a méltóságukat meg kell őrizni és még magasabbra kell emelni. Ehhez pedig jogi státuszra van szükség, hogy a táj védelmében a joghoz lehessen folyamodni. A táj méltósága megfelelő iskolai nevelést és pedagógiát igényel, hogy minden nemzedék felismerhesse a táj méltóságát és a tájjal gondosan bánjon.
Az európai tájkultúra mint feladat címmel megrendezett kongresszus résztvevői úttörő tettként üdvözlik az Európa Tanács táj-egyezményének 2000. július 19-én történt elfogadását és bízvást várják e korszakalkotó dokumentum mihamarábbi ratifikálását.
Új táj- és mezőgazdaság
Az új tájkultúrában már nem kizárólag a haszonra irányulnak a törekvések, hanem ember és természet egymást gondozó, egymást kölcsönösen támogató és fejlesztő viszonyára, melynek ki kell terjedni az emberek közötti kapcsolatokra is. A táj értékeinek élvezetével egyidejűleg a gazdasági tevékenységet is úgy kell folytatni, hogy hosszútávon a táj tekintetében is értékteremtőnek bizonyuljon.
A jövő mezőgazdaságának is a tájtudatra kell ébrednie. Ha értéket tulajdonítunk a tájban jelenlévő többletnek, és mint ilyet bevonjuk a tájat alakító tevékenységbe, akkor a tájjal való gazdálkodás, értsd mezőgazdaság, igazi minőségteremtő és életet tápláló őstermeléssé lesz. A táj adta többlet értékének felismerése lelki és szellemi értelemben megújíthatja gondolkodásmódunkat, melynek jóvoltából a múltban megteremtett kultúrtáj eszméje továbbfejlődik egy jövőbéli "tájkultúra" felé.
A tájkultúra minden egyes ember számára feladat. Minden helyre - városra és vidékre egyaránt - és minden emberre vonatkozik. Nélkülözhetetlen a gazdák, a természetvédők, a helyi lakosok, a földbérlők, az oktatók, az orvosok, a művészek és a táj-tervezők együttműködése. Ebben az együttműködésben fejeződik ki a táj társadalmi jelentősége, és a különféle érdekek kölcsönös felismerése közös alkotást eredményezhet.
A táj minden egyes ember alkotása, melyhez hozzájárul a másokkal együtt végzett közös tevékenység és a környezettel zajló intenzív cserefolyamat. Ha az ember azonosul az őt körülvevő tájjal, saját magára is rátalálhat. Minél inkább tudatában vagyunk annak, hogy közérzetünk és a közösség kedélyállapota mily mértékben függ attól a tájtól, amelyben élünk, annál inkább meg akarjuk és meg is tudjuk majd találni azokat az utakat, amelyeken elindulhatunk a táj tartós fejlesztése és hasznosítása érdekében.
Az ember a táj tudata. Felismerésekre képes voltában az ember felel a táj kultúrájáért és jövőbéli fejlődéséért. Ez olyan új kultúrát és pedagógiát kíván meg, amely képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük a tájat és a táj-adta többletet, hogy szélesebb összefüggésekben gondolkodjunk és tudatosan és tárgyszerűen cselekedjünk, egyénileg éppúgy, mint közösen.
A táj az új otthonunk
Minden embernek elemi érdeke fűződik a tájhoz. Megilleti őt az a jog, hogy hasznosítsa a tájat és gondját viselhesse. Hiszen olyan élettér az, mely más élőlényekkel együtt a mi sajátunk. És a táj lakóit megilleti, hogy beleszólhassanak a tájjal kapcsolatos kérdésekbe. Mert az emberről van szó, és az ő helyéről a tájban. Legfőbb ideje, hogy személyesen álljunk ki a táj érdekében, mert az csak így válhat a modernkor emberének otthonává. Legfőbb ideje!
Kiadók:
Az európai tájkultúra mint feladat kezdeményezőinek köre:
Dr. Jochen Bockemühl, Dr. Andreas Bosshard, Johannes Kühl, Dr. Bas Pedroli, Hermann Seiberth, Dr. Thomas van Elsen, Dr. Johannes Wirz & Hans-Christian Zehnter
Szerkesztőségi munkatársak: Dr. Ursa Krattiger; Dr. Margaret Colquhoun
Szabad Szellemi Főiskola Természettudományi Tagozata, Goetheanum, Dornach, Svájc Hügelweg 59, CH - 4143 Dornach, Tel.: 0041 61 706 4210, Fax: 0041 61 706 4215,
A dornachi kiáltvány fenti rövidített változata Az európai tájkultúra mint feladat címmel 2000. szeptember 6-tól 9-ig a svájci Dornach Goetheanumában megrendezett kongresszus résztvevőinek közreműködésével készült.
A kongresszus végén az alábbi, a nyilvánosságot képviselő díszvendégek kapták meg e rövidített változat példányát:
Dr. Jörg Amsler, a svájci szövetségi mezőgazdasági hivatal munkatársa,
Dr. Willy Geiger, a svájci szövetségi környezet-, erdő- és tájvédelmi hivatal alelnöke,
Prof. Dr. Hans Dieter Knapp, a német szövetségi természetvédelmi hivatal munkatársa,
Dr. Riccardo Priore, az Európa Tanács munkatársa, az „Európa kis és nagy régiói” címmel megrendezett kongresszus titkára.
A kiáltvány teljes változata a Proceedings zum Kongress-ben fog megjelenni, 2001 tavaszán.
Már 2000 október végén meg fog jelenni a Natur und Mensch című folyóiratnak az előadások rövidített változatát tartalmazó különszáma.
A kongresszusra időzítve jelent meg az alábbi könyv:
Bas Pedroli (szerk./kiadó) (2000): Landscape our home - Lebensraum Landschaft. (Életterünk, a táj)
Indigo, Zeist. ISBN 90 6038 490 3, Freies Geistesleben, Stuttgart, ISBN 3-7725-1977-6.
A Dornachi találkozó
honlap címe:
www.goetheanum.ch/sektion/nws/Landschaft/berichte.html
