Nyers fordítás!
Európai
Tájvédelmi Egyezmény
indoklással
Bevezetés
A dokumentum tartalma: az Európai Tájvédelmi Egyezmény és az Egyezmény indoklása.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 718. ülésén a küldöttek
1. a mellékelt formában elfogadták az Európai Tájvédelmi Egyezményt,
2. úgy döntöttek, hogy azt aláírásra megnyitják,
3. elhatározták, hogy ezt a táj védelméről tartandó miniszteri értekezlet idején teszik. A találkozót az olasz hatóságok az Európa Tanáccsal együttműködve 2000. október 20-án, Firenzében tartják meg.
4. engedélyezték az Európai Tájvédelmi Egyezmény indoklásának közzétételét,
5. azzal fordultak a Titkársághoz, hogy a Miniszteri Bizottság valamelyik következő ülésére szövegezzen meg egy választervezetet a Parlamenti Közgyűlés 220 (2000) sz. véleményére,
6. azzal fordultak az Európa Tanács biológiai és táji sokféleséggel foglalkozó bizottságához (CO-DBP) és a Kulturális Örökség Bizottságához (CC-PAR), hogy ellenőrizzék az Európai Tájvédelmi Egyezmény végrehajtását, és arra hívták fel a Parlamenti Közgyűlést és az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusát (CLRAE), hogy az Egyezmény hatályba lépését követően kapcsolódjanak be fenti bizottságok munkájába.
A. Európai Tájvédelmi Egyezmény
Előszó
Az Európa Tanács jelen Egyezményt aláíró tagjai,
Figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja, hogy erősítse a tagállamok egységét a közös örökségüket képező eszmék és elvek megőrzésében és megvalósításában, és hogy e cél eléréséhez az út főleg gazdasági és társadalmi célú egyezményeken át vezet;
Azzal a szándékkal, hogy olyan fenntartható fejlődést érjenek el, amely a társadalmi igények, a gazdasági tevékenységek és a környezet kiegyensúlyozott kapcsolatán alapul;
Megállapítva, hogy a táj (történeti táj) fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, valamint a gazdasági tevékenységek számára kedvező forrásként működik, így védelme, kezelése és tervezése új munkahelyeket teremthet;
Annak tudatában, hogy a táj elősegíti a helyi kulturális fejlődést és alapvető eleme az európai természeti és kulturális örökségnek, továbbá hozzájárul az emberek jólétéhez és az európai identitás erősödéséhez;
Felismerve, hogy a táj mindenhol egyformán fontos része az emberek életminőségének, legyen az városban vagy falun, leromlott és kiváló állapotú területeken, elismerten gyönyörű és átlagos minőségű helyeken;
Megállapítva, hogy a mezőgazdaság, erdészet, ipari és ásványbányászati technológiák, regionális tervezés, várostervezés, közlekedés és szállítás, infrastruktúra, idegenforgalom és a szabadidő eltöltése terén lezajlott változások, és általában véve azok a változások, amelyek a világgazdaságban végbemennek, sok esetben felgyorsítják a tájak átalakulását;
Azzal a szándékkal, hogy reagáljanak a lakosság azon vágyára, hogy igényes kultúrtájakban gyönyörködhessen, és aktív szerepet játszhasson a kultúrtájak fejlesztésében;
Abban a meggyőződésben, hogy a kultúrtáj kulcsszerepet játszik az egyén és a társadalom jólétében és, hogy annak védelme, kezelése és tervezése mindenki számára jogokkal és kötelezettségekkel jár;
Figyelembe véve a természeti és kulturális örökség védelméről és kezeléséről, a regionális és települési tervezésről, a helyi önkormányzati és határ menti együttműködésről szóló, már nemzetközi szinten meglevő jogszabályokat, és különös tekintettel a következőkre: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatokés természetes élőhelyeik védelméről (Bern, 1979. szeptember 19.), Egyezmény az európai építészeti örökség védelméről (Granada, 1985. október 3.), Régészeti örökség védelméről szóló európai egyezmény (módosított változat) (Valletta, 1992. január 16.), Európai keretegyezmény a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határ menti együttműködéséről (Madrid, 1980. május 21.) és annak kiegészítő jegyzőkönyvei, Helyi önkormányzatok európai kartája (Strasbourg, 1985. október 15.), Egyezmény a biológiai diverzitásról (Rio, 1992. június 5.), Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről (Párizs, 1972. november 16.), valamint Egyezmény az információk elérhetőségéről, a társadalom részvételéről a döntéshozatalban és a jogorvoslati lehetőségekről a környezetvédelemben (Aarhus, 1998. június 25.);
Felismerve, hogy az európai kultúrtájak minősége és sokfélesége közös vagyon, és fontos cél, hogy védelme, kezelése és tervezése terén az érdekeltek együttműködjenek;
Azzal a szándékkal, hogy szülessen egy olyan jogszabály, amely kizárólag Európa kultúrtájai védelmével, kezelésével és tervezésével foglalkozik,
a következőkben állapodtak meg:
I. Fejezet – Általános rendelkezések
1. Cikk – Meghatározások
A jelen Egyezményben:
a. Kultúrtáj? olyan területet jelent, amelynek jellemzőit természeti és/vagy emberi tényezők tevékenysége és egymásra hatása alakította ki;
b. Tájvédelmi politika” az illetékes hatóságok olyan elveit, stratégiáját és irányelveit jelenti, amelyek lehetővé teszik a kultúrtájak védelmét, kezelését és tervezését szolgáló intézkedések megtételét;
c. Kultúrtáj minőségére vonatkozó célkitűzés” egy bizonyos kultúrtáj esetében arra vonatkozik, amikor az illetékes hatóságok megfogalmazzák a lakosság környezetre vonatkozó kultúrtáji igényeit.
d. Kultúrtájvédelem” a kultúrtáj fontosabb vagy jellemző sajátosságainak megőrzésére és fenntartására vonatkozik, amely örökségi értékét természet adta megjelenésének és/vagy az emberi tevékenységnek köszönheti;
e. Kultúrtájkezelés” a fenntartható fejlődés szempontjából olyan tevékenységet jelent, amelynek célja a kultúrtáj rendszeres fenntartása. Célja a társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatok által előidézett változásokat irányítása és összhangba hozatala;
f. Kultúrtájtervezés” olyan céltudatos tevékenységet jelent, amelynek célja kultúrtájak állapotának javítása, korábbi állapotuk helyreállítása vagy újak létrehozása.
2. Cikk – Az Egyezmény hatálya
A 15. cikk rendelkezéseinek megfelelően, ez az Egyezmény a felek teljes területére kiterjed, érvényes mind a természeti, vidéki, városi és városkörnyéki térségekre. Ide értendők a szárazföld, a belvizek és a tengeri területek is. Magába foglalja mind a kiemelkedő minőségű, mind az átlagos vagy leromlott állagú kultúrtájakat is.
3. Cikk – Az Egyezmény célja
Az Egyezmény célja, hogy elősegítse a kultúrtáj védelmét, kezelését és tervezését valamint, hogy hozzájáruljon a kultúrtájak terén megvalósuló európai együttműködéshez.
II. Fejezet – Nemzeti szintű intézkedések
4. Cikk – Jogkörök megoszlása
A felek az Egyezményt, és különösen annak 5. és 6. cikkét saját nemzeti hatalommegosztási rendszerüknek, alkotmányos és közigazgatási elveiknek és megfelelően hajtják végre. Tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a Helyi Önkormányzatok Európai Kartáját. A felek az Egyezmény rendelkezésinek sérelme nélkül a végrehajtást egyeztetik saját politikájukkal.
5. Cikk – Általános intézkedések
A felek vállalják, hogy
a. törvényben rögzítik, hogy a kultúrtájak elengedhetetlen összetevői az emberek környezetének, kifejezik közös kulturális és természeti örökségük sokféleségét, és identitásuk alapját képezik;
b. olyan kultúrtáj-politikát alakítanak ki és valósítanak meg, amelynek célja a kultúrtáj védelme, kezelése és tervezése. Ehhez a 6 cikkben ismertetett intézkedéseket alkalmazzák;
c. kialakítják a b. bekezdésben említett kultúrtáj-politika meghatározásában és végrehajtásában érdekelt civil társadalom, helyi és a regionális hatóságok, valamint más érdekelt felek részvételéhez szükséges eljárásokat;
d. a kultúrtájat beépítik regionális és várostervezési, továbbá kulturális, környezetvédelmi, mezőgazdasági, szociális és gazdasági politikájukba, valamint minden olyan egyéb politikájukba, amelynek közvetlen vagy közvetett hatása lehet a kultúrtájakra.
6. Cikk – Egyedi intézkedések
A. A téma iránti fogékonyság növelése
A felek vállalják, hogy növelik a civil társadalom, az egyéb nem állami szervezetek és az állami hatóságok fogékonyságát a kultúrtájak értéke és szerepe iránt valamint a tekintetben, hogy e téren változásokra van szükség.
B. Képzés és oktatás
A felek vállalják, hogy elősegítik
a. a kultúrtájak értékeléséhez és működtetéséhez értő szakértők képzését;
b. multidiszciplináris képzési programok megszervezését az állami vagy magánszektorban tevékenykedő, a kultúrtáj-politika, kultúrtájvédelem, -kezelés és -tervezés terén felsőfokú végzettséget szerzett személyek, továbbá az érintett társadalmi szervek számára;
c. iskolai és egyetemi tanfolyamok megtartását, amelyek a kultúrtájak értékeit, valamint a kultúrtájak védelmével, kezelésével és tervezésével összefüggő kérdéseket taglalják.
C. Számbavétel és értékelés
1. Az érdekelt felek aktív részvételével, ahogy az az 5. c. szakaszban szeepel, a kultúrtájakról összegyűlt ismeretek bővítése céljából a felek vállalják, hogy
a. i) számba veszik a területükön található kultúrtájakat;
ii) elemzik jellemző vonásaikat, valamint azokat a ráhatásokat, amelyek alakítják őket
iii) számon tartják a változásokat;
b. értékelik az így számba vett kultúrtájakat, figyelembe véve azokat az értékeket, amelyeket az érdekelt felek és az érintett lakosság nekik tulajdonít.
2. E számbavétel és értékelés tapasztalatok és módszerek cseréjén alapul, amelyre a felek között európai szinten az Egyezmény 8. cikke alapján kerül sor.
D. A kultúrtáj minőségére vonatkozó célkitűzések
A felek vállalják, hogy a számba vett és értékelt kultúrtájak számára minőségi célkitűzéseket határoznak meg. Erre az 5.c. szakasz alapján lefolytatott nyilvános vita nyomán kerül sor.
E. Végrehajtás
Ahhoz, hogy a kultúrtáj-politika célkitűzései megvalósuljanak, a felek olyan eszközöket vezetnek be, amelyek elősegítik a kultúrtájak védelmét, kezelését és/vagy tervezését.
III. Fejezet – Európai együttműködés
7. Cikk – Nemzetközi politika és programok
A felek vállalják, hogy együttműködnek a nemzetközi politika és programok kultúrtáji vonatkozásainak vizsgálatában és, ahol ezt szükségesnek látják, javasolják azok kiegészítését a kultúrtáji szempontokkal.
8. Cikk – Kölcsönös segítség és információcsere
A felek vállalják, hogy együttműködés útján hatékonyabbá teszik az Egyezmény alapján tett intézkedéseiket. E célból:
a. tapasztalatok és kutatási eredmények összegyűjtésével és cseréjével tudományos és műszaki segítséget nyújtanak egymásnak kultúrtáji ügyekben;
b. elsősorban képzési és tájékoztatási célból elősegítik kultúrtáji szakemberek cseréjét;
c. információt cserélnek az Egyezmény rendelkezéseiben szereplő minden kérdésről.
9. Cikk – Határokon átnyúló kultúrtájak
A felek helyi és regionális szinten is ösztönzik a határokon átnyúló együttműködést, és ahol ez szükséges, közös kultúrtáji programokat állítanak össze és valósítanak meg.
10. Cikk – Az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzése
1. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága azzal bízza meg az Európa Tanács Alapszabályának 17. cikke alapján működő illetékes szakértői bizottságokat, hogy kísérjék figyelemmel az Egyezmény végrehajtását.
2. A szakértői bizottságok üléseit követően az Európa Tanács főtitkára jelentést tesz a Miniszteri Bizottságnak az elvégzett munkáról és az Egyezmény érvényesüléséről.
3. Az illetékes szakértői bizottságok javaslatot tesznek a Miniszteri Bizottság részére az Európa Tanács Kultúrtáj Díja odaítélésének feltételeiről és szabályairól.
11. Cikk – Az Európa Tanács Kultúrtáj Díja
1. Az Európa Tanács Kultúrtáj Díja helyi vagy regionális önkormányzatoknak és azok társulásainak adományozható, amelyek az Egyezményhez csatlakozó valamely tagállam kultúrtáj-politikájának részeként olyan politikát vagy intézkedéseket valósított meg kultúrtája védelmére, kezelésére és/vagy tervezésére, amelyek tartósan hatékonynak bizonyultak és így példaként szolgálhatnak Európa egyéb területi önkormányzatai számára. A kitüntetés odaítélhető olyan nem kormányzati szervek számára is, amelyek különösen sokat tettek egy kultúrtáj védelméért, kezeléséért vagy tervezéséért.
2. A felek az Európa Tanács Kultúrtáj Díjáért a 10. cikkben említett szakértői bizottságoknál folyamodhatnak. Az érintett határ menti helyi és regionális önkormányzatok és társulásaik akkor folyamodhatnak, ha a tárgyban szereplő kultúrtájat közösen kezelik.
3. A 10. cikkben említett szakértői bizottságok javaslata nyomán a Miniszteri Bizottság meghatározza és közzéteszi az Európa Tanács Kultúrtáj Díja odaítélésének ismérveit, kialakítja a szükséges szabályokat, és a díjat az arra érdemeseknek adományozza.
4. Az Európa Tanács Kultúrtáj Díja arra ösztönzi a kitüntetetteket, hogy biztosítsák az érintett kultúrtáji területek fenntartható védelmét, kezelését és/vagy tervezését.
IV. Fejezet – Záró rendelkezések
12. Cikk – Az Egyezmény és egyéb jogszabályok viszonya
Az Egyezmény rendelkezései nem sértik más olyan, a kultúrtájak védelmére, kezelésére és tervezésére vonatkozó és ezen Egyezménynél szigorúbb rendelkezéseket, amelyek meglevő vagy a későbbiek megalkotandó nemzeti vagy nemzetközi jogszabályokban találhatók.
13. Cikk – Aláírás, megerősítés és hatályba lépés
1. Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai számára. Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyni. A megerősítésről, elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okiratokat letétbe kell helyezni az Európa Tanács főtitkáránál.
2. Az Egyezmény egy olyan három hónapos időszakot követő hónapnak az első napján lép hatályba, amelyet attól az időponttól számítunk, hogy az Európa Tanács tíz tagállama az előző bekezdés rendelkezései szerint kifejezte egyetértését az Egyezményhez való csatlakozással.
3. Az olyan aláíró tagállamok tekintetében, amelyek az Egyezmény hatálybalépése után fejezik ki csatlakozási szándékukat, az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezésének napja utáni három hónapos időszakot követi.
14. Cikk – Csatlakozás
1. Az Egyezmény hatálybalépése után az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Európa Tanács Alapszabályának 20.d cikke szerint hozott többségi határozattal és a Bizottságban tanácskozási joggal rendelkező államok képviselőinek egyhangú határozatával felhívhatja az Európai Közösséget és bármely európai államot az Egyezményhez való csatlakozásra, amely nem tagja az Európa Tanácsnak.
2. Bármely csatlakozó állam vagy az Európai Közösség számára az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács főtitkáránál történő letétbe helyezésének napját követő három hónapos időszak lejárta után következik.
15. Cikk – Területi hatály
1. Bármely állam vagy az Európai Közösség az aláíráskor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával meghatározhatja azokat a területeket, ahol az Egyezményt alkalmazni fogja.
2. Az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozattal bármelyik fél bármilyen későbbi időpontban kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását e nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. Az ilyen területet illetően az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a nyilatkozat átadásának napját követő három hónapos időszak lejárta után következik.
3. A fenti két bekezdés alapján tett bármely nyilatkozatot, a nyilatkozatban meghatározott bármely területet illetően, vissza lehet vonni a főtitkárhoz intézett bejelentéssel. A visszavonás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a főtitkárhoz intézett bejelentés kézhezvételének napját követő három hónapos időszak lejárta után következik.
16. Cikk – Az Egyezmény felmondása
1. Az Egyezményt bármelyik fél bármikor felmondhatja az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítéssel.
2. A felmondás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a főtitkárnak benyújtott értesítés kézhezvételének napja utáni három hónapos időszak lejártát követi.
17. Cikk – Módosítások
1. Bármelyik fél vagy a 10. cikkben említett szakértői bizottságok javasolhatják jelen Egyezmény módosítását.
2. A módosításról szóló értesítést az Európa Tanács főtitkárához kell eljuttatni, aki azt továbbítja az Európa Tanács tagállamainak, jelen Egyezmény részeseinek, valamint bármely olyan európai országnak, amely az Európa Tanácsnak ugyan nem tagja, de a 14. cikk alapján felhívást kapott arra, hogy csatlakozzon eme Egyezményhez.
3. A 10. cikkben említett szakértői bizottságok megvizsgálják a beterjesztett módosítási javaslatokat, majd a felek képviselőinek háromnegyedes többsége által elfogadott szövegváltozatot elfogadásra benyújtják a Miniszteri Bizottságnak. Miután a Miniszteri Bizottság az Európa Tanács Alapszabálya 20.d pontjában előírt többséggel és a Bizottságban tanácskozási joggal rendelkező államok képviselőinek egyhangú határozatával elfogadta a módosítási javaslatot, a szöveget elfogadásra a felekhez továbbítják.
4. A módosításokat elfogadó felek számára azok annak a hónapnak az első napján lépnek életbe, amely három hónappal követi azt az időpontot, amikor három Európa tanácsi tag értesítette a főtitkárt azok elfogadásáról. Azon felek tekintetében, akik később fogadják el a módosításokat, e módosítások annak a hónapnak az első napján lépnek életbe, amely három hónappal követi azt az időpontot, amikor e felek értesítették a főtitkárt a módosítások elfogadásáról.
18. Cikk – Értesítések
Az Európa Tanács főtitkára tájékoztatja az Európa Tanács tagállamait és az Európai Közösségnek eme Egyezményhez csatlakozott tagállamait a következőkről:
a. minden aláírásról;
b. a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről;
c. az Egyezmény 13., 14. és 15. cikk szerinti hatálybalépésének bármely időpontjáról;
d. a 15 cikk alapján tett bármely nyilatkozatról;
e. a 16. cikk alapján történt bármely felmondásról;
f. módosításra tett bármilyen javaslatról, a 17. cikk alapján elfogadott bármilyen módosításról, valamint arról, hogy az mikor lép hatályba;
g. jelen Egyezményre vonatkozó minden egyéb intézkedésről, értesítésről vagy közlésről.
A fentiek hiteléül, a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Kelt, Firenzében, 2000. október 20. napján, egyaránt hiteles angol és francia nyelvű változatban, egy példányban, amelyet letétbe helyeznek az Európa Tanács Levéltárában. Az Európa Tanács főtitkára hiteles másolatokat küld az Európa Tanács minden tagállamának, más államoknak és az Európai Közösségnek, amennyiben azok felhívást kapnak az Egyezményhez való csatlakozásra.
B. Indoklás
I. Az Egyezmény létrejöttének háttere
1. 1994 márciusában, néhány hónappal az Európa Tanács Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE) első plenáris ülését megelőzően, annak elődje, az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Állandó Konferenciája elfogadta 256. számú (1994) határozatát a Mediterrán Térségek Harmadik Konferenciájának megtartásáról. E határozatban az állandó konferencia felszólította utódját, a CLRAE-t, hogy: “aMediterrán Kultúrtáj Karta alapján – amelyet Andalúzia (Spanyolország), Languedoc-Roussillon (Franciaország) és Toscana (Olaszország) régionális képviselői Sevillában fogadtak el – dolgozzon ki egy keretmegállapodást Európa egésze természeti és kulturális kultúrtájának kezelésére és védelmére.”
2. Egy évvel később, az európai környezetvédelmi miniszterek 1991 júniusában, Dobríšban megtartott konferenciája nyomán, az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynöksége közzétette az Európa környezete: a dobríši értékelés c. kiadványát. Ebben átfogó elemzést nyújt a tágabb értelemben vett Európa akkori környezeti állapotáról és a jövőbeni kilátásokról. E mű nyolcadik fejezete a kultúrtájakkal foglalkozik, és a következtetések között kifejezi a reményt, hogy az Európa Tanács vezető szerepet vállal majd egy, a vidéki kultúrtájakkal foglalkozó egyezmény kidolgozásában.
3. 1995-ben a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) közzétetette a Parkok védelmében: az európai védett területek érdekében kifejtett tevékenységek c. művet. E kiadvány elkészítését támogatta többek között a svéd Környezetvédelmi Ügynökség, a holland Mezőgazdasági, Területfejlesztési és Halászati Minisztérium, a norvég Környezetvédelmi Minisztérium, a vidék fejlesztésére szakosodott brit központi intézmény (British Countryside Commission), a német Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Atomreaktor-biztonsági Minisztérium, a francia Környezetvédelmi Minisztérium és a Természetvédelmi Világalap (WWF). A műben a szerzőkszorgalmazzák, hogy szülessen nemzetközi egyezmény az európai vidéki kultúrtáj védelméről és hogy ebben az Európa Tanács vegyen részt.
4. Fenti javaslatok és a növekvő társadalmi igény nyomán a CLRAE úgy döntött, hogy elkészíti egy európai kultúrtáj-egyezmény tervezetét, amelyet aztán jóváhagyás végett benyújt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának. 1994 szeptemberében a CLRAE ad hoc szerkesztőbizottságot állított fel. Tagjai a CLRAE Helyi Önkormányzatok Kamarája és a Regionális Önkormányzatok Kamarája soraiból kerültek ki. Első ülésükre az év novemberében került sor. A konzultációs és részvételi elvek figyelembevételével, több nemzetközi, nemzeti és regionális szerv és program képviselőit is bevonták a bizottság munkájába. Az érintett szervezetek között ott volt az Európa Tanács Kulturális Örökség Bizottsága (CC-PAT), az Európa Tanács biológiai és kultúrtáji sokféleséggel foglalkozó bizottsága (CO-DBP), az Unesco Világörökség Bizottsága, az IUCN, az Európai Unió Régiók Bizottsága és az Európai Unió Bizottsága (Commission), a Páneurópai biológiai és a kultúrtáji sokféleség stratégiájának irodája, valamint a következő régióik képviselői: Andalúzia, Languedoc-Roussillon és Toscana.
5. Mivel a téma tudományos szempontból igen összetett és más-más módon jelenik meg az egyes országok jogszabályaiban, a szerkesztőbizottság első lépésben az egyezménytervezetet hétköznapi nyelvezetben fogalmazta meg és összehasonlító tanulmányt készített arról, hogy a kultúrtáj fogalmát az egyes országok miként kezelik jogilag. A tanulmány azt vizsgálta, hogy a kultúrtáj védelme, kezelése és tervezése milyen jogi megfogalmazást kap és hogyan valósul meg az Európa Tanács egyes tagállamaiban.
6. Munkája során a szerkesztőbizottság folyamatosan merített a kérdéssel foglalkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályokból, így például a következekből: Unesco Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségéről, Egyezmény az európai építészeti örökség védelméről, Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről, Európai egyezmény a régészeti örökség védelméről, a Miniszteri Bizottság 95 (9) sz. javaslata a kulturális kultúrtáj területek átfogó megőrzéséről mint a kultúrtáj-politika egyik összetevőjéről, a Miniszteri Bizottság 79 (9) javaslata a természeti kultúrtájak számbavételéről és a védelmüket szolgáló értékelő kártyáról, mediterrán kultúrtáj karta, az Európai Unió rendelete a környezetvédelem és a vidéki területek állagmegóvási követelményeivel összhangban álló mezőgazdasági termelési módszerekről, az Európai Közösség irányelve (directive) a természetes élőhelyek és a vadon élő állatok és növények megőrzéséről, az Európai Közösség irányelve a környezetre gyakorolt hatások értékeléséről, valamint egyéb fontos nemzeti, Európai Közösségi és nemzetközi jogszabályok.
7. A demokratikus döntéshozatali módszerek betartása végett és figyelembe véve a kultúrtáji értékek egyediségét, összetettségét és sokféleségét, valamint azt, hogy a kultúrtájaknak milyen sokféle igénynek kell megfelelniük, a szerkesztőbizottság az egyezménytervezettel kapcsolatos konzultációs program keretében két meghallgatást tartott Strasbourgban. Az elsőre 1995. november 8-án és 9-én került sor. Ezen az érintett magán és állami, nemzeti és regionális tudományos testületek, valamint a tárgyban érintett európai nem kormányzati szervek vettek részt. A másodikon, 1997. március 24-én, az érintett nemzetközi szervezetek és regionális önkormányzatok képviselői voltak jelen.
8. A meghallgatásokat követően, a Strasbourgban 1997. június 3-a és 5-e között tartott 4. plenáris ülésen, a CLRAE 53. (1997) sz. határozatával elfogadta az Európai Kultúrtáj Egyezmény előzetes tervezetét. A jogi szakkifejezéseket kerülő nyelven megírt egyezménytervez és a már említett összehasonlító tanulmány az egyes európai országok kultúrtáji szabályozásáról függelékként bekerült a határozat indoklásába [CG (4) 6, Part II].
9. A 4. plenáris ülésen a CLARE 31. számú határozatában (1997) azzal az igénnyel fordult az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez, hogy vizsgálja meg az Európai Kultúrtáj Egyezmény 53. (1997). számú határozatban szereplő előzetes tervezetét, dolgozzon róla ki egy véleményt és, amennyiben lehetséges, támogassa azt. Ugyanígy véleményt és támogatást kért a CLRAE az Európai Unió Régiók Bizottságától.
10. A CLRAE 53. sz. (1997) határozatában úgy döntött, hogy mielőtt elfogadásra benyújtja az Európai Kultúrtáj Egyezményt a Miniszteri Bizottsághoz, kikéri az egyes országok érintett minisztériumainak a véleményét. Ennek megfelelően megbízta a szerkesztőbizottságot, hogy szervezzen egy konferenciát a minisztériumok képviselői és a kultúrtájak terén szakértő nemzetközi és nem kormányzati szervezetek számára.
11. Ezt a nagy jelentőségű konferenciát az olasz Kulturális Örökség és Környezeti Értékek Minisztériuma meghívására 1998. április 2-a és 4-e között, Firenzében (Olaszország) tartották meg.
12. A konferencián konstruktív párbeszéd alakult ki az Európa Tanács tagállamainak kultúrtájakkal foglalkozó hatóságai között. Nyílt és közvetlen eszmecsere folyt a szerkesztőbizottság, a munkáját segítő szakértők és kultúrtájakkal foglalkozó minisztériumi tisztségviselők között. Ennek eredményeképpen a CLRAE tájékozódott arról, hogy az egyes országok milyen nemzetközi jogi eszközökkel kívánják biztosítani a kultúrtájak védelmét, kezelését és tervezését.
13. A firenzei tanácskozás igen bíztató eredményeinek alapján, és figyelembe véve az érintett nemzetközi szervezetek pozitív értékelését az Egyezmény előzetes tervezetéről, továbbá a meghallgatásokon előterjesztett javaslatok feldolgozása nyomán, a szerkesztőbizottság elkészítette az Európai Kultúrtáj Egyezmény tervezetének végső változatát abban a formában, ahogyan azt elfogadásra ajánlották a CLRAE számára az 5. plenáris ülésen (Strasbourg, 1998. május 26-28.).
14. A javaslattervezetet a Kongresszus 1998. május 27-én elfogadta (40. sz. javaslat [1998]). A dokumentum kezdeményezi az Európa Tanács Miniszteri Bizottságánál, hogy az Európai Kultúrtáj Egyezmény tervezetét Európa Tanácsi egyezményként fogadják el lehetőleg a természeti és kulturális örökséget népszerűsítő akciósorozat időtartama alatt. Ez utóbbi megtartását a tagállamok állam- és kormányfői kezdeményezték az 1997 októberében tartott második Európa Tanácsi csúcsértekezlet folyamán.
15. A javaslat kezdeményezte továbbá, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése támogassa, hogy a Miniszteri Bizottság fogadja el az Európai Kultúrtáj Egyezmény tervezetét.
16. 641. ülésükön (1998. szeptember 15-18.) az Európa Tanács Miniszterhelyettesei áttekintették a 40. sz. (1998) javaslatot és felkérték Európa Tanács biológiai és a kultúrtáji sokféleséggel foglalkozó bizottságát (CO-DBP) és Kulturális Örökség Bizottságot (CC-PAT), hogy vizsgálják meg: lehetséges és szükséges-e, hogy a CLRAE 40. sz. javaslatban (1998) megfogalmazott kultúrtáj-egyezmény tervezete alapján készüljön egy Európa Tanácsi egyezmény a kultúrtájakról.
17. A CC-PAT 1999. február 17-én, a CO-DBP pedig 1999. április 19-én ismertette állásfoglalását.
18. Ezek alapján, a Miniszteri Bizottság 676. ülésén (1999. július 1-2.) úgy döntött, hogy kormányzati szakértői különbizottságot állít fel és megbízza azzal, hogy szövegezze meg az Európai Kultúrtáj Egyezményt a Kongresszus tervezete alapján. A Miniszteri Bizottság külön felhívta a különbizottság figyelmétaz Egyezmény azon cikkeire, amelyek az Egyezmény végrehajtását felügyelő testülettel foglalkoznak és amelyek az európai szinten is jelentős kultúrtájak számbavételét szabályozzák.
19. Ez a szakértői bizottság három ízben ült össze (1999 szeptemberében és novemberében és 2000 januárjában), és 2000 januárjában az Egyezmény egy új tervezetét nyújtotta be a CC-PAT-nak és a CO-DBP-nek. 2000. március 10-én a két bizottság közösen megvizsgálta a tervezetet és úgy döntött, hogy azt az ülésükről készült jelentéssel [T-LAND (2000) 4] együtt megtárgyalás, esetleges elfogadás és aláírásra történő megnyitás céljából beterjeszti a Miniszteri Bizottságnak.
20. Az említett jelentésben benyújtott szöveg, a Parlamenti Közgyűlés (2000. május 25.) valamint a Kongresszus értékelése (2000. június 26.) alapján az Európa Tanács főtitkára elfogadás céljából egyezménytervezetet nyújtott be a Miniszteri Bizottsághoz. A Miniszteri Bizottság az Egyezmény szövegét 2000. július 19-én fogadta el, és úgy döntött, hogy azt 2000. október 20-án aláírásra megnyitja.
II. Az Egyezmény céljai és szerkezete
21. Európa lakói elvárják, hogy az országaik területét érintő politika és jogszabályok kialakításánál vegyék figyelembe a környezet minőségére vonatkozó igényeiket. Álláspontjuk szerint e minőség bizonyos mértékben összefügg azokkal az érzelmekkel is, amelyeket a kultúrtájak láttán éreznek. Úgy érzik, hogy több tényező hatására a kultúrtájak jó részének minősége romlik és sokféleségük szűkül, és ez kedvezőtlenül hat mindennapi életük minőségére.
22. Többé nem engedhető meg, hogy az erre a témára szakosodott tudományos és műszaki szervezetek kisajátíthassák a kultúrtájakra irányuló kutatást és egyéb idevágó tevékenységet.
23. A kultúrtájak ügye kerüljön be a politika a fontos kérdései közé, hiszen fontos szerepet játszanak Európa lakóinak jólétében, akik többé nem fogadják el, hogy olyan műszaki és gazdasági folyamatok változtassák meg az őket közvetlenül körülvevő világot, amelyekbe nincs beleszólásuk. A kultúrtáj mindannyiunk ügye, és kezelése demokratikus módon is intézhető, különösen helyi és regionális szinten.
24. Amennyiben a lakosság lehetőséget kap arra, hogy aktívan részt vehessen a kultúrtájakról hozandó döntések meghozatalában, nagyobb az esélye, hogy az emberek magukénak érzik majd azokat a területeket és városokat, ahol dolgoznak és szabadidejüket töltik. Ha befolyást nyernek környezetük alakulására, megerősíthetik helyi és regionális identitásukat, ez elősegíti egyéni társadalmi és kulturális önmegvalósításukat. Ez pedig segítheti az érintett területek fenntartható fejlődését, minthogy a kultúrtáj minősége jelentős hatással lehet az érintett térség gazdasági és társadalmi kezdeményezéseinek sikerére mind az állami, mind a magánszférában.
25. Az Egyezmény általánosságban megfogalmazott célja az, hogy az állami hatóságokat helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten arra ösztönözze: fogadjanak el megfelelő politikát és intézkedéseket az európai kultúrtájak védelme, kezelése és tervezése érdekében., és ily módon tartsák fenn és javítsák a kultúrtájak minőségét és tudatosítsák a közvéleményben, az érintett intézményekben, a helyi és regionális önkormányzatokban a kultúrtájak értékét és fontosságát és így késztetést érezzenek arra, hogy részt vegyenek a idevágó döntéshozatali folyamatokban.
26. Az említett politika és intézkedések a kultúrtájak minden formájára kiterjednek. Az Egyezmény Európa egész területére vonatkozik, ideértve a természeti tájakat, vidéki, városi és városkörnyéki területeket is. Hatálya nem korlátozódik a kultúrtáj kulturális, ember alkotta vagy természeti összetevőire; az előbbiek mindegyikére és kölcsönhatásukra is vonatkozik.
27. Bár az Egyezmény elősegíti, hogy a helyi önkormányzatok hivatalos kultúrtáji tevékenységének hatósugara kiterjedjen egy-egy ország egész területére, ez nem jelenti azt, hogy minden kultúrtájnál ugyanazokat az intézkedéseket és politikát kellene alkalmazni. Egy-egy kultúrtáj sajátos intézkedéseket és politikát igényel; sajátosságaitól függően helyi szinten más és más kezelést igényel, amely az általános védelem, kezelés, tervezés útján megvalósított legszigorúbb értelemben vett megőrzéstől egészen a kultúrtáji értékek létrehozásáig számos különböző formát ölthet. A különböző eljárások hozzájárulhatnak az érintett területek jelentős társadalmi és gazdasági fejlődéséhez.
28. Az Egyezmény jövőre koncentráló látásmódot kíván meg mindazoktól, akiknek a döntései befolyással bírnak a kultúrtájak védelmére, kezelésére és tervezésére. Hatása átsugárzik a hatósági munka számos területére, a hatósági és magánszférában megvalósuló tevékenységek széles körére, a helyi szinttől egészen az általános európai szintig.
29. Európa kultúrtájainak nemcsak helyi jelentőségük van. Különböző módokon értéket képviselnek a földrész minden lakója számára. Szépségüket a szűkebb szomszédságon túl is, sőt a nemzeti határokon kívül is értékelik. Vannak emellett olyan kultúrtájak is, amelyek azonos jellemvonásokat mutatnak az országhatárok két oldalán is, és éppen ezért, határokon átnyúló intézkedéseket igényelnek. Mi több, a kultúrtájakra pozitív vagy negatív módon hatnak olyan folyamatok is, amelyek nem az adott országban erednek és nem állja útjukat országhatár. Éppen ez indokolja, hogy a kultúrtájak európai szintű kezelést kapjanak.
30. Az európai kultúrtájakhoz kapcsolódó kulturális és természeti értékek sokfélesége és minősége Európa közös örökségének részét képezik. Ebből következik, hogy Európa országainak kötelességük, hogy közösen lépjenek fel ezen értékek védelme, kezelése és tervezése végett. E célmegvalósításához Európa Tanácsi szintű egyezményre van szükség, mert az biztosíthat megfelelő jogi hátteret az e téren ható többi nemzetközi kezdeményezéssel megvalósítandó összhang számára.
31. Számos nemzetközi jogszabály hozható kapcsolatba a kultúrtájakkal közvetlenül vagy közvetve. Nincs azonban más olyan nemzetközi jogszabály, amely közvetlenül és átfogóan foglalkozna Európa kultúrtájaival és védelmükkel, annak ellenére, hogy kulturális és természeti jelentőségük kiemelkedő és veszélyeztetettségük nagyfokú. Az Egyezmény éppen ezt a hiányt hivatott pótolni.
32. Egy nemzetközi egyezmény dinamikus jogi eszköz, amely az általa szabályozott téma változásaival párhuzamosan maga is alakul. Egy nemzetközi jogszabálynak, amely a kultúrtájak értékeivel foglalkozik alkalmasnak kell lennie arra, hogy lépést tartson az előbbiek változásaival.
Egy ilyen egyezménynek megvan az az előnye is, hogy meghatározatlan ideig alkalmazható és hogy egy nemzetközi szervezet, jelen esetben az Európa Tanács égisze alatt hajtják végre.
33. Az Európai Kultúrtáj Egyezmény a következő hatályos nemzetközi jogszabályokat egészíti ki:
a. Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről (Párizs, 1972. november 16.);
b. Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Bern, 1979. szeptember 19.);
c. Egyezmény az európai építészeti örökség védelméről (Granada, 1985. október 3.);
d. Európai egyezmény a régészeti örökség védelméről szóló (módosított változat) (Valletta, 1992. január 16.);
valamint nemzetközi kezdeményezéseket, mint pl. a Páneurópai biológiai és a kultúrtáji sokféleség stratégiája (Szófia, 1995. október 25.). Alkalmazásában az Európai Kultúrtáj Egyezmény lehetővé teszi, hogy – ahol ez indokolt – hivatalosan is kapcsolat létesüljön az Egyezmény által létesített mechanizmus és más, meglévő jogszabályok és kezdeményezések között.
34. Az Európai Kultúrtáj Egyezmény lehetővé teszi a felek számára, hogy maguk döntsék el: milyen belső jogi eszközök felhasználásával kívánják kötelezettségeiket teljesíteni. Az Egyezmény végrehajtásához a különböző országokban felhasznált jogi, közigazgatási, adóügyi és pénzügyi megoldásoknak a lehető legteljesebb mértékben illeszkedniük kell az érintett ország hagyományaihoz. A szubszidiaritás elve alapján a kultúrtájakra vonatkozó intézkedési kötelezettségek nemcsak nemzeti és nemzetközi szinten, hanem helyi és regionális szinten is érvényesek.
35. Az Európai Kultúrtáj Egyezmény előszóból és négy fő fejezetből áll:
a. Az I. fejezet meghatározza az Egyezmény céljait és hatályát, valamint ismerteti a legfontosabb fogalmak magyarázatát;
b. A II. fejezet a nemzeti szinten megteendő intézkedésekről szól;
c. A III. fejezet az európai szintű együttműködést jellemzi, ideértve a nemzetközi szintű intézkedéseket és az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére felhatalmazott bizottságok szerepét;
d. A IV. fejezet ismerteti azokat az eljárásokat, amelyek eredményeképpen az Egyezményt elfogadják, valamint ezzel kapcsolatos kérdéseket.
III. Kommentár az Egyezmény rendelkezéseihez
Előszó
36. Az előszó röviden leírja az Európai Kultúrtáj Egyezmény létrejöttét indokoló körülményeket, és a következőkre helyezi a hangsúlyt:
Az Egyezmény része az Európa Tanács azon tevékenységének, amelyet a természeti és kulturális örökség, a regionális és települési tervezés, a környezetvédelem és a helyi önkormányzati munka fejlesztése terén végez.
A Rio de Janeiro-i konferencián megfogalmazott fenntartható fejlődős gondolata szintén alátámasztja a kultúrtájak fontosságát abban a tekintetben, hogy egészséges egyensúly jöjjön létre az európai identitást és sokféleséget kifejező természeti és kulturális örökség és aközött, hogy a kultúrtájat a fenntartható idegenforgalom konjunktúrájának időszakában munkahelyteremtő gazdaságierőforrásként hasznosítsák.
Mind a városban, mind falun a kultúrtáj fontos összetevője a környezetnek és az embereket közvetlenül körülvevő világnak olyan esetekben is, amikor átlagos minőségű, és akkor is, amikor kiemelkedő értékű kultúrtájról van szó. Éppen ezért a lakosságot arra ösztönzik, hogy vegyen részt aktívan a kultúrtájak kezelésében és tervezésében és, hogy érezzék felelősségüket a téren, hogy mi történik a kultúrtájakkal.
Az Európa Tanács tagállamai elkötelezettek abban, hogy nemzetközi egyezmények segítségével vigyék előre közös örökségük ügyét. Tudják, hogy kultúrtájaik jelentős értékeket képviselnek, olyanokat, amelyeket hatékony nemzetközi együttműködéssel kell fenntartani és kezelni, mégpedig egy olyan jogszabály alapján, amely kizárólag a kultúrtájak ügyével foglalkozik.
I. Fejezet – Általános rendelkezések
1. Cikk – Meghatározások
37. E cikk az Egyezményben használt különböző szakkifejezéseket határozza meg abból a célból, hogy mindenki, akinek fontosak Európa kultúrtájai, ugyanazt értse alattuk.
38. E meghatározás szerint a “kultúrtáj” olyan zónát vagy területet jelent a helyi lakosok vagy a látogatók felfogása szerint, amelynek látható jegyeit és egyéb jellemzőit természeti és/vagy kulturális (vagyis emberi) tényezők tevékenysége alakította ki. E meghatározásból kitűnik, hogy egy-egy kultúrtáj kialakulásához hosszú idő szükséges, hiszen természeti erők és emberek ráhatásának eredménye. Azt is hangsúlyozza, hogy egy kultúrtáj egy egységet alkot, amelyben a természeti és kulturális összetevőket egyben és nem külön-külön veszik figyelembe.
39. A “tájvédelmi politika” és a “kultúrtáj minőségére vonatkozó célkitűzés” kifejezések annak a stratégiának egy-egy fázisát fejezik ki, amelyet a tagországoknak két szakaszban kell kidolgozniuk:
40. A továbbiakban az 1. cikk három olyan szakkifejezést határoz meg, amelyek sűrűn előfordulnak az Egyezményben. A kultúrtájak “védelme”, “kezelése” és “tervezése” a kultúrtájakkal kapcsolatos tevékenységek olyan elvei, amelyeket rugalmasan és a jövőre összpontosítva kell kezelni.
A “kultúrtájvédelem” olyan intézkedésekre vonatkozik, amelyek célja, hogy megőrizzék egy kultúrtáj azon jelenlegi jellegzetességeit és minőségét, amelyeket egyedi természeti vagy kulturális sajátosságainak köszönhet. Az ilyen védelemnek aktívnak kell lennie és olyan fenntartó intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek megőrzik egy kultúrtáj legfontosabb sajátosságait.
A “kultúrtájkezelés” olyan intézkedéseket jelent, amelyeket a fenntartható fejlődés elvével összhangban azért vezetnek be, hogy kezelhetőek maradjanak azok a változások, amelyeket gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi okokból kellett meghozni. Az ilyen intézkedések vonatkozhatnak a teljes kultúrtáj szerveződésére vagy annak egy-egy összetevőjére. Biztosítják a kultúrtáj rendszeres fenntartását és azt, hogy a kultúrtáj fejlődése harmonikus legyen – olyan, amely kielégíti a gazdasági és társadalmi igényeket. A kultúrtáj kezelésének dinamikusnak kell lennie, és arra kell törekednie, hogy a kultúrtáj minőségét a lakosság igényeivel összhangban javítsa.
A “kultúrtájtervezés” olyan szisztematikus kutatást, tervezőmunkát és építést jelent, melynek során új kultúrtájakat hoznak létre az érintett lakosok igényeinek megfelelően. Ide tartozik a szükséges tervezői munka, főleg olyan kultúrtájak esetében, amelyeket a különböző változások és állagromlás a legsúlyosabban érintett (pl. külvárosok, városkörnyéki és ipari térségek, tengerparti részek.) Az ilyen tervezési munkák célja, hogy átfogóan újraformálják a sérülést szenvedett kultúrtájakat.
41. Az egyes kultúrtájaknál a fenti három tevékenység egyensúlya ténylegesen az adott terület sajátosságaitól függ, valamint attól, hogy számára milyen célkitűzéseket fogalmaznak meg. Elképzelhetők olyan területek, amelyek a legszigorúbb védelmet igénylik. A másik véglet lehet az, amikor egy kultúrtáj olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy teljes átalakítás indokolt. A legtöbb kultúrtájnál e három módszer mindegyike szükséges ilyen vagy olyan mértékben, és egyes kultúrtájak jelentősebb beavatkozást igényelnek.
42. Amikor a kultúrtájvédelem, -kezelés és -tervezés legmegfelelőbb egyensúlyát igyekszünk kialakítani, tudnunk kell, hogy nem az a cél, hogy a kultúrtájat “lefagyasszuk”, vagyis rögzítsük hosszú és fokozatos fejlődésének egy bizonyos állapotában. A dolog természetéből következik, hogy a kultúrtájak eddig is folyamatosan változtak és a jövőben is változnak majd a természeti folyamatok és emberi tevékenység hatására. Valójában az lenne a cél, hogy a jövendőbeli változásokat olyan kezeljük, hogy a megörökölt kultúrtájaknál elismerést a nyerjen leggazdagabb sokféleség és legmagasabb minőség. Arra kell törekedni, hogy megőrizzük a sokféleséget és a minőséget, sőt gazdagítsuk is, ahelyett, hogy tétlenül szemléljük hanyatlását.
2. Cikk – Az Egyezmény hatálya
43. Ez a cikk úgy rendelkezik, hogy az Egyezmény a felek teljes területére kiterjed, és érvényes mind a természeti, vidéki, városi és városkörnyéki térségekre. Ide értendő a szárazföld, a belvizek (azaz a tavak és az édesvízzel kevert sósvizes területek) és a tengeri területek (parti vizek és felségvizek) is.
44. A 15. cikkben található fenntartás arra a lehetőségre utal, amely szerint egyes országok megtehetik, hogy egy megerősített nemzetközi egyezményt nem alkalmaznak automatikusan területük bizonyos részeire. Ez különösen tengerentúli területekre igaz (lásd a 15. cikkre vonatkozó kommentárt).
45. Újszerű vonása az Egyezménynek, hogy egyaránt vonatkozik mind átlagos minőségű, mind kiemelkedő minőségű kultúrtájakra, hiszen ezek egyaránt meghatározóan befolyásolják azt a környezetet, ahol az európai emberek élnek. Ebből következően hatálya alá tartoznak a kiemelkedő minőségű, az átlagos és leromlott állagú kultúrtájak is. Ezt az átfogó szemléletet a következők indokolják: az adott terület lakói számára minden kultúrtáj életük színtere; a városi és a vidéki kultúrtájak néhol alig szétválaszthatóak; az európaiak többsége kisebb vagy nagyobb városokban él, amelyeknek kultúrtáji minősége életüket jelentősen befolyásolja; továbbá a vidéki kultúrtájak is fontos szerepet töltenek be az európai tudatban. Ráadásul az európai kultúrtájak, különösen a városkörnyékiek, napjainkban jelentős változásokon mennek keresztül.
3. Cikk – Az Egyezmény céljai
46. E cikk ismerteti az Egyezmény célkitűzéseit, melyek így szólnak: az európai kultúrtájak védelme, kezelése és tervezése, melyhez nemzeti intézkedések és a szerződő felek európai szintű együttműködése vezet.
47. Az Egyezmény II. Fejezete (4-6. cikkek) és III. Fejezete (7-11. cikkek) a nemzeti és az európai szintű együttműködés kérdéseit taglalja.
II. Fejezet – Nemzeti intézkedések
4. Cikk – Jogkörök megoszlása
48. Ez a cikk úgy rendelkezik, hogy felek kormányzati apparátusa a célnak legmegfelelőbb szintjén hatja végre a kultúrtájakkal kapcsolatos tevékenységet. E tekintetben figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét és a Helyi Önkormányzatok Európai Kartáját. Fentiekből az következik, hogy szükség esetén a végrehajtásban is részt vesznek a helyi és regionális önkormányzatok és társulásaik.
49. Amennyiben a helyi és regionális önkormányzatok rendelkeznek az ehhez szükséges jogkörrel, hatékonyabb a kultúrtájak védelme, kezelése és tervezése, ha – az ország alkotmányos berendezkedésével összhangban – az Egyezményből következő célok végrehajtását az érintett közösséghez legközelebb eső hatóság végzi el. Mindegyik ország részletesen meghatározza azokat a feladatokat és intézkedéseket, amelyekért az egyes közigazgatási szintek – központi, regionális vagy helyi – felelősek, továbbá meghatározza az ezzel kapcsolatos szintek közötti együttműködés szabályait is, különös tekintettel a várostervezés és regionális tervezés eszköztárára.
5. Cikk – Általános intézkedések
50. E cikk rendelkezik az Egyezmény végrehajtásához szükséges intézkedésekről. Itt a következő tevékenységekről van szó:
a. törvényben rögzítik, hogy a kultúrtájak elengedhetetlen összetevői az emberek környezetének, kifejezik közös kulturális, ökológiai, társadalmi és gazdasági örökségük sokféleségét, és helyi identitásuk alapját képezik. Megjegyzendő, hogy több európai ország alkotmánya vagy a természeti/kulturális örökségről, a környezet védelméről szóló jogszabályai már kitérnek a kultúrtájak kérdésére;
b. olyan politikát alakítanak ki és váltanak valóra, amelyeknek célja a kultúrtájnak az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő védelme, kezelése és tervezése. Ehhez a 6. cikkben ismertetett intézkedéseket alkalmazzák;
c. kialakítják a civil társadalom, a helyi és a regionális hatóságok, valamint más érdekelt felek a fenti politika kialakításában és végrehajtásában történő részvételéhez szükséges eljárásokat. A kultúrtáj olyan kérdés, amely az egész lakosságot érinti. Éppen ezért a kultúrtájakról történő gondoskodás magánszemélyek és szervezetek széles körű együttműködését igényli;
d. a kultúrtájat szisztematikusan beépítik az ország regionális és várostervezési politikájába, továbbá kulturális, környezetvédelmi, mezőgazdasági, szociális és gazdasági politikába, valamint minden olyan egyéb politikába, amelynek közvetlen vagy közvetett hatása lehet a kultúrtájakra, így pl. a közlekedésbe. E rendelkezés lényege, hogy a kultúrtáj nem kezelendő a többi közügyektől elkülönítve, hiszen – kedvező vagy kedvezőtlen módon – sok egyéb szektor tevékenysége hat rá. Éppen ezért szükséges, hogy a kormányzat biztosítsa azt, hogy a kultúrtáji célkitűzéseket a közélet minden érintett területén vegyék figyelembe.
6. Cikk – Egyedi intézkedések
E cikk egyedi intézkedésekkel foglalkozik, amelyeket a feleknek nemzeti, regionális vagy helyi szinten kell meghozniuk.
A. bekezdés – A téma iránti fogékonyság növelése
52. E bekezdés a téma iránti fogékonyság növelésével foglalkozik, amely létfontosságú kérdés. Minden állampolgár részesedik a kultúrtájból, így egyben kötelessége is, hogy arról gondoskodjék. A kultúrtájak állapota érzékeny fokmérője egy ország közösségi fogékonyságának. Ebből a nézőpontból kell cselekedni, amikor információs és közművelődési kampányt szervezünk a nagyközönség, a választott tisztségviselők és egyesületek részére a kultúrtájak jelenlegi és a jövőben megvalósítandó értékeiről.
B. bekezdés – Képzés és oktatás
53. A kultúrtájak védelme, kezelése és tervezése összetett kérdés, amelyben különböző állami és magánszervezetek vesznek részt és olyan multidiszciplináris tevékenységeket jelent, amelyek a legkülönbözőbb foglalkozású emberek együttműködését igénylik. Éppen ezért a felek feladata, hogy:
a. indítsanak be magas szintű szakosított képzést a kultúrtájak értékelése és működtetése terén;
b. segítsék elő a kultúrtájakkal foglalkozó multidiszciplináris képzést a helyi, regionális és központi közigazgatási szervek választott tisztségviselői és szakapparátusa, valamint más érintett állami vagy a magánszektorban működő szervezetek tagjai számára. E téren az a cél, hogy növeljék a kultúrtájakkal foglalkozó szervezetek szakmai felkészültsége. Néhány példa az ilyen szervezetekre: területfejlesztésre, környezetvédelemre, a természeti és kulturális örökség kérdésére, mezőgazdasági földhasználatra, idegenforgalomra, ipari tevékenységekre, az építőiparra és infrastrukturális tevékenységekre szakosodott szervezetek;
c. iskolai és egyetemi kurzusokat hozzanak létre, amelyek az érintett területeken a kultúrtájakkal, valamint a kultúrtájak védelmével, kezelésével és tervezésével összefüggő kérdéseket tárgyalják a célból, hogy a fiatalok értesüljenek a körülöttük lévő környezettel kapcsolatos kérdésekről.
C. bekezdés – Számbavétel és értékelés
54. E bekezdés leírja, miként kell a kultúrtájakat számba venni és értékelni, ugyanis ez biztosíthatja hosszú távon védelmüket és állaguk javítását. E tevékenység előfeltétele, hogy mindegyik kultúrtájról, annak kialakulásáról és az ott lakók által neki tulajdonított értékekről részletes ismeretekkel rendelkezzünk. Az értékeléshez részletesen kidolgozott értékrendszer nem feltétlenül szükséges.
55. A C. 1. a. bekezdés előírja a felek számára, hogy kutatást kell végezniük abból a célból, hogy feltérképezzék kultúrtájaikat, elemezzék jellemző vonásaikat és azokat a ráhatásokat, amelyek alakítják őket. Néhány ország már teljes körűen felmérte kultúrtájait. Ennek eredményeképpen feltárult a különböző kultúrtájak egyedisége, hiszen mindegyiknél a természeti és emberek által létrehozott összetevők sajátos elegyét találjuk. A kultúrtájak sajátosságainak jellemzéséhez térinformatikai és más, a számítógéppel segített térképészeti eljárásokat alkalmaznak, városi területeken is. Így számba vehetők, többek között a domborzati viszonyok, a településszerkezet, a földhasznosítás főbb formái, a területen végzett gazdasági tevékenységek, a lakott területek, sövények és teraszok esetleges jelenléte, jelentős vadon élő növényi és állati élőhelyek, valamint múltbeli emberi tevékenységek öröksége.
56. Elengedhetetlen, hogy az ilyen terepmunkába bevonják a helyi lakóközösség tagjait, a tágabb értelemben vett lakosság érdeklődő tagjait és más, bármely okból érdekelt feleket. Ennek formája lehet, pl. közvélemény-kutatás és tájékoztató találkozó szervezése.
57. A C. 1. b. bekezdés előírja a felek részére, hogy értékeljék a számba vett kultúrtájak minőségét és vegyék figyelembe azokat az értékeket, amelyeket a közvélemény és az érdekelt felek, pl. az ottani földterületek tulajdonosai, használói és kezelői nekik tulajdonítanak. Az értékelés derítse fel, hogy az adott kultúrtájnak melyek azok az értékei, amelyek védelemre érdemesek; melyek azok a jellemzők, amelyek külön kezelést igényelnek a kultúrtáj minőségének fenntartásához; és melyek azok a vonások vagy területek, amelyek állagjavítást igényelnek. Ehhez figyelembe kell venni az érintett lakosok véleményét és az egyes ágazati politikákhoz fűződő érdekeiket. Nem ritka, hogy az itt felszínre kerülő nézetek szubjektívek és igen eltérőek egymástól. Érdemes az értékelést először objektív ismérvek alapján elvégezni, majd a felmérés eredményeit összehasonlítani azokkal a vélekedésekkel, amelyeket az érdekelt megkérdezett személyek és érdekcsoportok elmondanak. Szükség esetén ez az összehasonlítás történhet nyilvános vizsgálat formájában is, biztosítva, hogy minden érdekelt fél kifejthesse álláspontját. Ahhoz, hogy lakosság minél szélesebb rétegeit bevonhassuk e folyamatba, érdemes széleskörű tájékoztatást nyújtani, konzultálni a képviseleti szervekkel, élni a tömegtájékoztató eszközök lehetőségeivel és kampányok segítségével minden szinten fejleszteni a téma iránti fogékonyságot.
58. A C. 2. bekezdés a nemzetközi tapasztalatcsere előnyeire utal, és jelzi, hogy azok az Egyezmény más cikkeiben is szerepelnek. Nincs általánosan elfogadott módszer a kultúrtájak tanulmányozására, számbavételére és értékelésére. Rendelkezésre áll azonban temérdek tapasztalat, amelyet érdemes hasznosítani. A nemzetközi együttműködés is cselekvésre ösztönzi majd az országokat és arra, hogy osszák meg a kultúrtájakra, a kultúrtájak értékére, a jelenleg tapasztalt gondokra és az alkalmazott politikára vonatkozó ismereteiket és tapasztalataikat, valamint, hogy vegyék számba azokat a kultúrtájakat és gondokat, amelyek nemzetközi figyelmet igényelnek.
D. bekezdés – A kultúrtáj minőségére vonatkozó célkitűzések
59. E bekezdés arra kötelezi a feleket, hogy célkitűzéseket állapítsanak meg számba vett és értékelt kultúrtájaikkal kapcsolatban és hogy e tevékenységük során kikérjék a lakosság véleményét. Mielőtt egy kultúrtáj védelme, kezelése és tervezése érdekében bármely intézkedésre sor kerülne, elengedhetetlen, hogy a lakosság tájékoztatást kapjon arról, hogy mik a célkitűzések. Ezeket a célokat az illetékes hatóság az után határozza meg, teszi világossá és hozza nyilvánosságra, hogy kikérte a lakosság és minden érdekelt fél véleményét. A célkitűzések meghatározhatók egy átfogóbb politika keretében is, amelynek gazdái az illetékes területi vagy központi állami szervek. A célokat meghatározó döntés fogalmazzon világosan az érintett kultúrtáj sajátságos jellemzőiről és minőségéről, ismertesse a kultúrtájjal kapcsolatos politika fő irányát, valamint a kultúrtájnak azokat a konkrét összetevőit, amelyekre a védelem, kezelés vagy tervezés irányul. Ezek után közlendő, hogy e célok eléréséhez milyen eszközöket használnak fel.
60. Legyen egyértelmű kapcsolat a célkitűzések, a számbavétel eredményei és az értékelés között, továbbá a célkitűzések elérése érdekében meghatározott intézkedések között.
E. bekezdés – Végrehajtás
61. E bekezdés felszólítja a feleket, hogy a kultúrtájak védelme, kezelése és tervezése érdekében alkalmazzanak meghatározott jogi, közigazgatási, adóügyi vagy pénzügyi eszközöket, miközben figyelembe veszik a már elfogadott kultúrtáji politikát. Ehhez változatos eszközök állnak rendelkezésre. Megtalálhatók közöttük a kultúrtáji tervek és projektek; kultúrtájak bizonyos típusai különleges státuszt nyerhetnek; érvényesíthető az a követelmény is, hogy egy kultúrtájjal kapcsolatban környezeti hatástanulmány készüljön, bizonyos tevékenységek végzése váljon engedélykötelessé és a föld használatát is kössék engedélyhez; veszélyeztetett kultúrtájak védelmében rendkívüli intézkedések tehetők, stb. A tagállamok feladata, hogy kultúrtájaik igényei szerint és jogrendszerük figyelembevételével alakítsák ki és alkalmazzák a szükséges eszközöket. Az Egyezmény 10. cikkében említett illetékes szakértői bizottságok javaslatokat tehetnek az Egyezmény érvényesítésének elősegítésére.
III. Fejezet – Európai szintű együttműködés
7. Cikk – Nemzetközi politika és programok
Az Egyezmény feladata, hogy lehetővé tegye: a nemzetközi szervezetek és programok a jövőben nagyobb mértékben vegyék figyelembe a kultúrtájakat. Ennek érdekében azok a felek, amelyek elől haladnak a kultúrtáj-kérdés tudatosításában játsszanak aktív szerepet elképzeléseik és javaslataik elterjesztése érdekében az Egyezmény 10. cikkében említett illetékes szakértői bizottságokban. Ezen felül, az Európa Tanács kapcsolódjon be konkrét kultúrtáji együttműködési projektekbe más nemzetközi kormányzati szervekkel egyetemben, közöttük elsősorban az Unesco-val, az Európai Unióval és az IUCN-nel, valamint egyéb nem kormányzati szervezetekkel.
8. Cikk – Kölcsönös segítség és információcsere
63. Az Egyezmény végrehajtásának hatékonyabbá tétele érdekében a felek vállalják, hogy háromféle módon működnek együtt:
a. tudományos és műszaki segítséget nyújtanak egymásnak kultúrtáji ügyekben, mégpedig tapasztalatok és kutatási eredmények összegyűjtésével és cseréjével;
b. elősegítik kultúrtáji szakemberek cseréjét elsősorban képzési és tájékoztatási célokból;
c. a jelen Egyezmény rendelkezéseiben szereplő minden kérdésről információt cserélnek.
64. Az elmúlt esztendőkben élénkebbé vált a kultúrtájak iránti érdeklődés politikai, szakmai és tudományos körökben is. Ezzel párhuzamosan gyarapodtak a tapasztalatok és az ismeretek, amelyekből a tagállamok, helyi és regionális önkormányzatok és mások az Egyezmény végrehajtása során meríthetnek. Mi több, az elektronikus kommunikáció fejlődése és az internet elterjedése minőségileg kiválóbb eszközöket biztosít az eszmecseréhez, sőt, a kultúrtájak tanulmányozásához is. E fejlemények sokkal gazdagabbá tették az eszmék cseréjének és egymás támogatásának lehetőségét, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt. Ily módon lehetővé vált, hogy e folyamatban a helyi szereplők is Európa-szerte részt vegyenek. Megszületett tehát az igazi “kultúrtáji demokrácia”.
9. Cikk – Határokon átnyúló kultúrtájak
65. E cikk előírja, hogy a felek valósítsanak meg határokon átnyúló programokat az olyan kultúrtájak számbavétele, értékelése, védelme, kezelése és tervezése tekintetében, amelyek két vagy több ország területén fekszenek. E tevékenységük során – a Helyi Önkormányzatok Európai Kartájában megfogalmazott szubszidiaritás elvének megfelelően – a lehetőségekhez képest támaszkodjanak a helyi és regionális önkormányzatokra, és alkalmazzák a Területi Önkormányzatok és Közigazgatási Szervek Határ Menti Együttműködéséről szóló Európai Keretegyezményben (1980. május 21.) és kiegészítő jegyzőkönyveiben javasolt eszközöket.
10. Cikk – Az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzése
66. Az Egyezmény célkitűzései minden bizonnyal könnyebben valósulnának meg, ha a szerződő felek képviselői rendszeresen találkozhatnának, hogy kidolgozzák közös és egyeztetett programjaikat, és közösen követnék nyomon az Egyezmény végrehajtását.
67. Éppen ezért az a döntés született, hogy erre az Európa Tanács ideális keretet biztosít, minthogy jelenleg is rendelkezik olyan illetékes bizottságokkal, amelyekben az Egyezményt aláíró minden tagállam képviselteti magát.
68. Figyelembe véve a kultúrtáji tevékenységek sokrétűségét, az Egyezmény végrehajtásának nyomon követése rábízható lenne az Európa Tanács biológiai és a kultúrtáji sokféleséggel foglalkozó bizottságára (CO-DBP) és a Kulturális Örökség Bizottságra. E két bizottság az Európa Tanács keretén belül amúgy is olyan területen tevékenykedik, amely egybeesik az Egyezmény céljaival, továbbá folyamatos kapcsolatban van a Miniszteri Bizottsággal. A feladat végrehajtása érdekében e bizottságok közös találkozókat tarthatnának. Így az Egyezmény végrehajtását jól szolgálná e tanácskozási fórum. E két bizottságnak az Egyezménnyel kapcsolatos munkájába bekapcsolható továbbá a Parlamenti Közgyűlés és az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE) is.
69. Figyelembe véve, hogy a helyi és regionális önkormányzatok növekvő részt kapnak a kultúrtájak védelmében, kezelésében és tervezésében, az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE) – amely e hatóságokat az Európa Tanácsban képviseli – szószólója lehet a Miniszteri Bizottság felé azoknak a véleményeknek, amelyekben e hatóságok reagálnak az Európa Tanácsnak az Egyezmény végrehajtását figyelemmel kísérő bizottságai jelentéseire. (Alapszabály [2000], 2. cikk, 2. bekezdés)
70. Emellett kívánatos lenne, hogy a CLRAE aktívan részt vegyen a különböző, az Egyezmény végrehajtását ellenőrző tevékenységekben, valamint ha állást foglalna, amikor az Európa Tanács alább ismertetett Kultúrtáj Díját odaítélik.
11. Cikk – Az Európa Tanács Kultúrtáj Díja
71. E cikk úgy rendelkezik, hogy a Miniszteri Bizottság – az Egyezmény 10. cikkében említett illetékes szakértői bizottságok javaslata nyomán –, valamint figyelembe véve az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának véleményét, létrehozza az Európa Tanács Kultúrtáj Díját. E díj odaítélhető olyan helyi vagy regionális önkormányzatoknak, ilyen hatóságok társulásainak (akár egy országban, akár határokon átnyúló módon) vagy nem kormányzati szervnek, amely olyan politikát vagy intézkedéseket alkalmaztak a kultúrtájak védelme, kezelése vagy tervezése céljából, amely tartós értéket képvisel és példaként szolgálhat az Európa más területein működő hatóságok számára is.
72. A kitűntetést létrehozói ezt egy olyan folyamat ösztönzőjének szánják, amelyet Európa országai hozhatnak mozgásba. Az elismerés egyszerre bátorítja és elismeri azokat, akik kiváló gazdái kultúrtájaiknak. Az Európa Tanács Kultúrtáj Díja “megkoronázhatja” azt, ami egy országban nemzeti szinten történik. E folyamat részei lehetnek országos versenyek is, és esetleg magában foglalhatja az érintett helyi és regionális önkormányzatok pénzügyi támogatását is.
73. Az 1. bekezdés úgy fogalmaz, hogy helyi és regionális önkormányzatok, azok társulásai, továbbá nem kormányzati szervek vagy magánszemélyek is folyamodhatnak a kitüntetésért tagállamukon keresztül. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a jelentkezéseket először a felek értékeljék. Ez öltheti országos vetélkedő formáját is, amelynek során országos díjakat vagy kitüntetéseket adnak át. Ennek nyomán továbbítható az illetékes szakértői bizottság felé az országos győztes neve vagy a Kultúrtáj Díjra jelentkezők szűk csoportjának listája.
74. A 2. és 3. bekezdésből kiderül, hogy az illetékes szakértői bizottság meghatározza és közzéteszi azokat az ismérveket, amelyek alapján megkapja a tagállamok jelöltjeit és értékeli teljesítményüket. A kitűntetést az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ítéli oda.
75. A 4. bekezdés úgy szól, hogy a kitüntetésben részesülőket felhívják arra, hogy a jövőben is kitartóan tevékenykedjenek annak érdekében, hogy védjék, kezeljék és tervezzék kultúrtájukat.
IV. Fejezet – Záró rendelkezések
76. Néhány kivételtől eltekintve, a záró rendelkezések számára a következő dokumentum szolgált mintául: “minta záró rendelkezések az Európa Tanács égisze alatt kötendő egyezmények számára”, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a helyettesek 315. tanácskozásán, 1980 februárjában hagyott jóvá. Éppen ezért e cikkek legtöbbje nem igényel különösebb magyarázatot. A továbbiakban csak azokra térünk ki, amelyek kivételt képeznek ez alól.
12. Cikk – Az Egyezmény és egyéb jogszabályok viszonya
77. E cikk szövegezése olyan mintarendelkezéseket követ, amelyeket más nemzetközi egyezményekben is használtak már. Célja, hogy kapcsolatot teremtsen más, hasonló témával foglalkozó egyezmények között.
78. Az Egyezmény mind formájában, mind tartalmában különbözik a világ kulturális és természeti örökségéről szóló Unesco Egyezménytől (1972. november 16.). A két egyezmény más-más célt szolgál, amint ez igaz arra a két szervezetre is, amelyek égisze alatt megszülettek. Az egyik regionális illetékességű, a másik tevékenysége az egész világrakiterjed. Az Európa Tanács Egyezménye tekinthető az Unesco Egyezmény kiegészítéseként. Ami pedig a tartalmi kérdéseket illeti, az Európa Tanácsi Egyezmény hatálya minden kultúrtájra kiterjed, még azokra is, amelyek nem tartalmaznak kiemelkedő egyetemes értékeket. Ugyanakkor, az Unesco Egyezménytől eltérően, nem vonatkozik műemlékekre. Fő célja nem az, hogy a kiemelkedően egyetemes értékek lajstromának összeállítását szolgálja, hanem, hogy – meghatározott elvek alapján – minden kultúrtáj számára bevezesse avédelem, kezelés és tervezés szabályait. Az egyezmények más és más sajátosságokkal rendelkeznek. Ahhoz, hogy összehangolható legyen a két egyezmény alapján végzett munka, megfontolandó a tudományos együttműködés az Unesco Világörökség Bizottsága és az Európai Kultúrtáj Egyezmény 10. cikkében említett szakértői bizottságok között, az Unesco Egyezmény (1972. november 16.) 13.7 cikke és a jelen Egyezmény 7. cikke alapján.
79. Az Európai Kultúrtáj Egyezmény 12. cikke azt a szándékot tükrözi, hogy az Egyezmény ne kerüljön összeütközésbe más nemzetközi jogszabályokkal. Éppen ezért úgy fogalmaz, hogy nem akadályozza más olyan szigorúbb jogszabályok alkalmazását, amelyek a kultúrtájak még kedvezőbb elbírálását írják elő.
13. Cikk – Aláírás, megerősítés és hatályba lépés
80. Az Egyezmény három hónappal az után lép életbe, hogy tíz Európa Tanácsi tagállam megerősítette azt.
15. Cikk – Területi hatály
81. Ez a rendelkezés csak olyan területekre vonatkozik, amelyeknek különleges a státuszuk, mint pl. tengeren túli területek: Dánia esetében a Feröer-szigetek és Grönland, az Egyesült Királyság esetében Gibraltár, a Man-sziget, Jersey vagy Guernsey.
82. Világos ugyanakkor, hogy ellentmondana a jelen Egyezmény céljainak, amennyiben bármelyik szerződő fél területe fő területének valamelyik részét kizárná az Egyezmény hatálya alól. Éppen ezért e megfontolás hangsúlyozását a jelen Egyezmény megszövegezői nem tartották szükségesnek.
17. Cikk – Módosítások
83. A módosítások egy egyezmény változtatását, javítását eredményezhetik. Az Egyezmény 10. cikkében említett bizottságok jogkörébe tartozik, hogy módosító indítványt tegyenek és mérlegeljék azokat, amelyeket a felek beterjesztenek. Háromnegyedes többséggel fogadhatja el őket a Miniszteri Bizottság. Ezt követően a felek hozzájárulását igénylik. Három hónappal azt követően lépnek életbe, hogy az Európa Tanács tagjai közül három, az Egyezményt aláíró fél elfogadta azt.