2004 Kászonújfalu - SósKútFürdő
2005 Csíkszentkirály - Borsáros Strand
2005 Csobotfalva - Kerekeger Feredő
Csíkszenttamás - összeállítás (készítette Teutsch Alpár )
Kérem, hogy akinek van olyan írott anyaga, amellyel ezen bemutató kiegészíthető, járuljon hozzá teljességéhez és küldje el, szívesen befoglalom az oldalba. Hasonlóan várok további válogatott fényképeket is a bemutatót kiegészítendő. Köszönöm a segítséget.
Orbán Balázs lenyűgöző, táj- és emberszerető Székelyföld leírása lépten-nyomon sorolja és méltatja Székelyföld gyógyhatású vizeit.
Idén jelent meg A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői (szerk.Jánosi Cs.- Péter É.) című kiadvány a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület kiadásában, amely 103 székelyföldi fürdőt, forrást mutat be. Elcsodálkozhatunk, hogy mi kincs lakozik a Föld gyomrában, éltető ivóvizet és gyógyító fürdővizet kínálva nekünk.
A fürdők éppúgy átélték az emberi történelem viharait, mint e táj és lakói A székelyföldi gyógyvizek hasznosításának történetében két irányzatot különböztethetünk meg. Egy részük kisebb kiépültséggel megmaradt természet közeli állapotában, amelyet elsősorban a helyi, környékbeli lakosság használt, másik részükre komoly gyógyüdülő kultúra telepedett. A székelyföldi fürdők jelentőségét már igen korán tudományos igénnyel kutatták, például 1875-ben, az Előpatakon megrendezett magyar orvosok és természetvizsgálók XVIII. nagygyűlésén (amelynek egy kihelyezett tagozata Tusnádfürdőn dolgozott) méltatták gyógyhatásukat, népszerűsítve ezzel a fürdőkultúrát. A történelmi dokumentumok, archív fotók, leírások, pezsgő fürdőéletről számolnak be. A ma itt élő idős emberek pedig a népi fürdőkhöz kötődő csodagyógyulásokról számolnak be. Bárki megtapasztalhatja rendkívüli hatásukat.
E hihetetlen értékek felmérése során a mára magukra hagyott, sok helyen betemetődött fürdők, mofetták (gázfürdők) szívszorító látványa cselekvésre késztetett minket, hogy a helyi közösséggekkel együtt felújítsuk a rég elfeledett gyógyfürdőhelyeket. Az első fürdőkalákát 2001-ben Lázárfalván (Nyírfürdő), a másodikat 2002-ben Tusnádon (Nádas-fürdő), a harmadikat pedig idén Csíkkozmáson (Sószékfürdő) szerveztük meg. Mindegyik kaláka csodálatos és életre szóló tett volt. Áldásos munkával jött létre, feredőzés nélkül is mindenki gyógyulására vált. Gyógyulhatott a hite, hogy a munkának van szentsége. Gyógyulhatott a lelke az egymást segítő, egymásra figyelő alkotó munkában.
E három fürdőhely a Csomád-Bálványos
régió határában fekszik. A vidéket járva az ember rácsudálkozik a táj
szépségére, elevenségére. Ez a világ a tündérek és óriások földje, ahol a
székely mondavilág alakjai megjelennek a reggeli párában, a felszálló ködben, a
felhőkben, a fortyogókban, a Föld és az Ég fenyőfák-kötötte nászában. Szirti
sasok, békászó sasok és ölyvek uralják itt a légteret, hollók kísérik a
lelkükben szabad tájban barangolókat. A geológus szerint fiatal, emberöltővel
nézve azonban ősi vulkáni hegyformák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A
vulkáni táj egykori működésének öröksége az a rengeteg buzgó, fortyogó,
többnyire hideg forrás, a hegy gyomrából bűzös gőzöket eresztő gázkiömlés,
amelynek áldásos, gyógyító hatását az ember ősidők óta ismeri. S nemcsak ismeri,
hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsége, a természet elevensége, a
természeti erők érzékelhető ereje egyben szakrális élményt is jelent. E vizekbe
mártózva, vagy gázferedőzés közben csendben beavatódunk a természet titkaiba.
Tisztelet és alázat születik meg bennünk a természeti, a teremtett világ iránt,
s ez az állapot segít testi bajainak legyőzésében, a gyógyító összetétel
mellett.
A fürdők felújításában a hagyományos székelyföldi közösségi munka formáját, a kalákát választottuk. A kaláka bölcsessége, hogy mindenki azt adja a közösbe, amire ereje, tehetsége van, a legfiatalabbtól a legidősebbig.
A kaláka szervezői a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, az Ars Topia Alapítvány, a Pagony, Transpagony Táj-és Kertépítész Iroda, Axis Iroda és az önkormányzatok munkatársai, akik magyarországi tájépítész, építész hallgatók, a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolásaai és erdélyi egyetem egyetemisták között hirdette meg alkotótábor keretén belül a fürdőépítési munkát. A Kós Károly Egyesülés vándorépítészei is kivették a részüket a munkából. A csapat másik felét pedig a falubéliek adják.
A kaláka nem titkolt célja, hogy a közös tervezési, építési munka során falubéli, régióbeli, és magyarországi résztvevők együtt és egymástól megtanulják, hogy hogyan lehet saját erőből, összefogással újjá teremteni azokat az örökségeket, amelyeket őseink ránk hagyományoztak. Hogyan lehet a természeti értékeket megőrizve annak lehetőségét kultúráltan kihasználni. Cél a természet közeli erózióvédelmi módszerek, a helyi, hagyományos, mára sokszor elfelejtett anyaghasználat felelevenítése, megtanulása. A hagyományos székely díszítőfestés technikája jelenik az információs táblákon és feliratokon. A diákok elszállásolásával, vendéglátásával a faluturizmus alapjait lehet megtanulni. Eközben erősödik a falu és régió összefogása. Mindezek tudatosítására, az építési munka alatt esténként koncertet, táncházat, meghívott vendégekkel esti beszélgetéseket szervezünk, amelynek témája az értékvédelem és falufejlesztés, régiófejlesztés és autonómia, táj-, természet-és környezetvédelem, építészeti érték- és faluképvédelem kérdésköre.
Ez a közösségi munka nem csupán értékvédelem és tájfejlesztés, hanem közösségépítés. Hiszen a táj elevenségét, életét csak az ott élők tudják továbbörökíteni a jövőbe, s nem mindegy, hogy milyen formában. Összefogással és együttműködéssel a tájban rejlő értékek megőrzésével, az örökség tiszteletben tartásával lehet úgy építkezni, hogy a ma ott élő közösség ezt az értéket használhassa saját gyógyulására és egzisztenciájának javítására.
A víz az élet hordozója, s ha alázatos módon fordulunk hozzá az egyén, a közösség és a táj gyógyulását hozza. Egy ilyen munka után az ember a vízre nem tud másként tekinteni, mint a legnagyobb kincsre.
Herczeg Ágnes
A székelyföldi természetes környezet
értékes eleme az örökségünknek. A rendkívüli szépségű tájak kiváló hátteret
biztosítanak a településeknek, a nagy kiterjedésű erdők természetes élőhelyet
jelentenek a virágzó élet számára, ritkán fellelhető módon a mai világban. Ezen
tájak egyik legnagyobb értékekét az ásványvizek jelentik, amelyek a föld
mélyéről törnek fel, hogy a mindenkori Ember egészségét szolgálják.
SzékelyFöldön több ezer ásványvíz forrás található, több, mint amennyi Európa többi részein összesen, különböző típusokba sorolható különféle összetételeiben nyújtván gazdag választékot. Ezek a vizek minden időkben jótékony célokra voltak felhasználva, segítvén a gyógyulást számos betegségből. Egyes vizeket fogyasztják, hatásuk belsőleg nyilvánul meg, másokat fürdőként használják. Kevés ezek közül a források közül a meleg, nagy többségük nagyon is hidegnek mondható. Úgy is nevezik őket, hogy „székely termál”. A jótékony hatásuk ellenben egyrészt éppen az alacsony hőmérsékletüknek köszönhető, így hozván mozgásba a test vérkeringését, és segítvén az immunrendszert a válaszadásra. Másrészt pedig a vizek által tartalmazott szén-dioxid fürdés közben lerakódik a bőr felületére, és ezáltal az erek tágulását szorgalmazza. A bőrt bevonó vékony réteg gáz hőszigetelésként is működik, és segít az alacsony hőmérséklet elviselésében. A vizek tartalmaznak még vasat, klórt, és más elsődleges elemet, amelyek hasznosak az emberi szervezet számára. Az ásványvízforrásokon kívül még találhatóak gázfeltörések is, amelyeket „mofettának” neveznek, és ugyanolyan hatással vannak, mint a fürdővizek, de annál erőteljesebben és száraz közegben.
Ezek a források már a legrégibb időktől használva voltak. A rómaiak is fürdőket építettek egyesekre. A helybéli falusiak ismerték a helyeket, ahol ezek a vizek a felszínre törnek, használták és ápolták a Természet ezen csodálatos ajándékait. Építettek medencéket, mofettákat, néha kádas fürdőket is, ahol a vizet fel lehet melegíteni, és egyes esetekben - az Erdélyi fürdőkultúra megjelenésével egyidejűleg - palackozták is az ásványvizeket, hogy az egész világba elszállíthassák őket, nagy sikernek örvendvén ismerték és elismerték őket. Egyes típusú ásványvizeket a borokhoz használtak (hogy enyhítsék a savanykás ízeket), ebből kifolyólag a SzékelyFöldön az ásványvizeket „borvizeknek” nevezik.
Amikor a fürdőélet divatja lemúlott, a kommunista időkben ezen fürdőhelyek, amelyek hagyományos módon fából voltak építve, nagyon egyszerű stílusban és a célnak megfelelvén, lerongálódtak, a medencéket visszahódította a környező növényzet, a források körüli elrendezések eltűntek, és egyúttal a vizek feledésbe merültek, a fiatalabb generációk már nem ismervén azok jótékony hatását, elfeledték a helyüket és a nevüket.
A mai falusi közösségek általában ezeknek a forrásoknak a közelségében élnek, anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelnének a létezésüknek.
1999-ben egy csíkszeredai és magyarországi szakemberekből álló csoport nekilátott a Csomád-Büdös hegység körüli helyzet felmérésének. Ezek a hegyek, amelyek a Hargita, Csíki és Bodoki havasok között, Kovászna és Hargita megyék határán helyezkednek el, az egyik legerősebb poszt-vulkanikus tevékenységű térséget jelentik, több száz ásványvízforrással, természetes mofettákkal, és egy lenyűgöző tájjal. Ebben a fiatal vulkáni térségben található a tusnádi szoros és az egyetlen kelet-európai vulkanikus krátertó, a csupán esővízzel táplált Szent Anna tó. A térségben még található számos természeti védett terület, ahol még találhatóak jégkorszaki maradványnövények, jellegzetes fenyvesek, változatos és különleges növénytársulásokkal.
A szakemberek, helyi civil szervezetek és tájépítész, építész műhelyek képviselői, felismerték a térség természeti, kulturális, tájtörténeti és hagyományos értékeit, és megfogalmazták a Csomád-Büdös hegyek körüli falvak régiófejlesztési stratégiáját. Szerettek volna hozzájárulni egy fejlődési irány kialakításához, amely felszabadíthatja a Szent Anna tavat a turisztikai terhelés alól, és amely egy segítséget nyújthat a környező falvak megmaradásához.
Ezen régiófejlesztési stratégia gyakorlatba ültetésének érdekében, 2001 nyarán megszervezték az első „Fürdőépítő kalákát” Lázárfalván (Lăzăreşti), a „NyírFürdő”-ben. A cél egy borvízfürdő helyreállítása volt, és ezáltal egy helyi érdekesség megteremtése, ebben a hegyek lábánál fekvő faluban. Ez a forrás is hagyományos módon volt használva, mint a többiek, de az elmúlt évtizedekben elhanyagolták, elfeledték. Újjáépítése egy néhány négyzetméteres medence ásását és építését, egy merítő forrás kialakítását, és természetes gázfeltörés rendezésével egy néhány személyes mofetta építését jelentette, kiegészítvén ezen elrendezéseket egy filagóriával, egy ökológiai elvek alapján megépített toalettel, egy öltözővel és egy kereszttel. A renoválásnál a hagyományos anyagot, a fát használták, valamint követ, elkerülvén bármilyen nem ökologikus, a természettel vagy a hagyományokkal ellenkező megoldást.
A felújítás módszeréül egy hagyományos munkaformulát választottak: a kalákát. A hagyományos székely falvakban az emberek közti kölcsönös segítség mindenkoron a mindennapok gyakorlata volt. Egyes munkák és építések a falusiak közös munkájával voltak elvégezve, egy önkéntes alapú tevékenységként. Így építették a templomot is, és fiatal családok számára új házakat. A rokonok, szomszédok, barátok jöttek segíteni, és néhány nap alatt felépült az új otthon, következőkor pedig másnál segítettek hasonlóképpen, a közösség másik tagjának hasznára. Ez volt a legegyszerűbb és legolcsóbb módja a hagyományos ember számára, hogy az egyéni erejét meghaladó munkálatokat elvégezzen. A kaláka sok székely faluban a mai napig fennmaradt a gyakorlatban.
A hagyományos
borvízfürdők felújítása esetében a kaláka valójában egy közösségi
szellemű munkához való visszatérést jelent, életre hozván ezt a csodálatra
méltó hagyományt. Úgy lehetségessé válik az, hogy az egész közösség részt vegyen
a hely újjáépítésében, mindegyik család a lehetőségei szerint. Egyesek
szálláshelyet biztosítanak, mások az étkezéshez járulnak hozzá, vagy
munkaszerszámokat adnak kölcsön, megint mások pedig a saját munkájuk által. Az
egész falu részt vévén a fürdőépítés folyamatában, sorsát a szívén fogja
viselni, használni és óvni fogja.
Fontos ugyanakkor a tény, hogy az ilyen közösségi tevékenység a csoport azon belső erejének az igazolását is magában hordozza, hogy képes valamit a saját hasznára önerőből megteremteni. Ez egy átélt üzenetté válik, hasznos lévén a falusi közösség fennmaradásában egy fogyasztói társadalom keretei között, amely egy globalizált gazdaságra alapozván a segítségükre csupán nehezen megfizethető áron jön, amely a hagyományok elvesztésébe is kerülhet, de akár az emberi Élet értékének a megcsonkításába is! Így gyakorlatilag a fürdőépítő kaláka egy vészjelzésként is működik, egy ébresztésként, és valós segítséget jelent, ami az esetleges folytatást illeti.
A fürdőépítő kalákákban általában többtíz fiatal vendég vesz részt, akik Erdélyből, MagyarOrszágról és más országokból érkeznek, sokan közülük fiatal szakemberek, tájépítészek, építészek avagy egyetemisták ezeken a szakokon. Számukra a kaláka nemcsak egy nyaralást, de ugyanakkor egy szakmai tapasztalatot is jelent. És nem utolsó sorban egy lehetőség az ismerkedésre, az emberek közötti kapcsolatok kialakulására. Ez egy fontos aspektus a falubeliek számára is. Ők megbarátkoznak a vendégek fogadásának gondolatával, lefektetvén ezáltal a faluturizmus alapjait. Általában barátságok alakulnak ki a szállást adó családokkal, az időszakonkénti visszatérések nagy örömére.
A falu szellemi vezetése számára is nagyon hasznos gyakorlat egy kaláka megszervezése, rákényszerülvén arra, hogy a forrásokat a közösség érdekeire irányítsa, nagyszámú tényezőt összehangoljon és egyetlen célra irányítson, és az építés közben felmerülő problémák időbeni elhárítását illetően is. A kaláka általában egy pozitív tapasztalat a polgármesteri hivatalok, közbirtokosságok számára, hogy a következőkben hasznosabban szolgálhassák a falu érdekeit.
A 2002-es év nyarán megrendezték a II. hagyományos fürdőépítő kalákát NagyTusnád (Tuşnad Sat) mellett, a „NádasFürdő”-nek nevezett helyen, egy védett tőzeglápban, amely a NagyHaram és a KisHaram között helyezkedik el, a Csomád hegység északi lejtőin, a csíki medence fölött. A területet egy kis völgy jelenti, amelyet több méter vastagságban borít a tőzeg, bővizű ásványi források által táplálva. A víz egy kis zivatagon át hagyja el a nádast, és egy kis vörös patakká összegyűlve szalad le a medencébe. A láp közepében található két egymás melletti medence, úgy, hogy a friss víz a kisebbik medencén átfolyva csobog át a nagyobbikba, és egy bővizű ízletes borvízforrás is.
A kaláka feladatai voltak: a medencék újrabélelése és egy deszkapadlózat létesítése körülöttük, rajta két öltözőfülkével; egy forrásház építése; ezen objektumok összekötése a külvilággal egy több mint 200 méter hosszú pallóút és lépcsők révén; egy étkezési pavilon építése a lápon kívül; egy hagyományos fabudi építése a közeli erdőben; a vízesés körüli hely rendezése, hogy fürdésre alkalmas legyen; egy másik közeli borvízforrás környezetének rendezése. Ezen kívül még festettek iránymutató- és információs táblákat - hagyományos bútorfestési technikával; tereplépcsőket és ágfonatokat készítettek; valamint emeltek egy keresztet is.
Az objektumok néhány emberből álló kis csoportok által voltak kivitelezve, akiket egy szakember vezetett - építész, tájépítész vagy egy hozzáértő helybéli ácsember. A munka alapjául szolgáló tervek csupán irányadóak voltak, a konkrét megoldásokat mindig útközben találták meg, a helyzetnek, a természetes környezetnek és a többi elrendezésnek megfelelően.
A kalákában részt vevő emberek a faluban voltak elszállásolva, minden nap a helyszínre voltak szállítva. A munkálatok reggel korán kezdődtek, amikor a helyet még sűrű köd borította, az Olt völgyére jellemzően, felejthetetlen élményben részesítve az önkénteseket. A reggeli és a vacsora a falu iskolájában voltak megoldva, a délebédet a helyszínre hozták, ott volt elfogyasztva. A tábor körülbelül egy hetet tartott. A végén az falubeliek részvételével volt megtartva a megnyitóünnepség.
A következő évben
örvendetes lett volna, hogy már Kovászna megyében is elkészüljön egy felújítás,
a Csomád-Büdös térség fejlesztési stratégiája által érintett falvak egyikében.
Mivelhogy a szóban forgó falvak nem készültek fel, hogy egy ilyen kalákát
megszervezzenek, a tisztelet egy Hargita megyei falut ért, amely a tervezet
által befoglalt régió pufferzónájába tartozik.
2003 nyarán a CsíkKozmás (Cosmeni) közelében található „SóSzékFürdő” került újjáépítésre. Itt található két forrás, egy ásványvizes, egy pedig sós, megfelelő különbféle betegségekre. Ekörül a forrás körül már nem volt található semmiféle elrendezés, csupán a falubeli öregek emlékezetében élt még, az ásványvízforrás pedig egy tószemként élt, amelyben még megtalálhatóak voltak egy régi medence fadarabjai. A táj rendkívüli szépségű, egy kis völgy, amelyet erdő, mező és búzatábla vesz körül, gyönyörű rálátással a Csomád hegységre.
A kaláka keretében újjáépítették az ásványvízforrást befoglaló medencét, ötszögű formában, körülötte egy napozópallóval és fedett öltözőfülkékkel; a sós forrás köré három egyszemélyes ülőfürdő épült; készült továbbá egy filagória; és egy kaptár formájú toalett; a szomszédos domboldalban feltörő édesvízforrásnak foglalat; és állíttatott egy kereszt. A Szentséget árasztó elrendezések nagyon fontosak a felújított fürdők mellett, lévén gyógyhelyekről szó, ahol szükség van egy imahelyre, és nem utolsó sorban a kereszteknek a helyet védelmező szerepük is van.
A medence körüli terület adottságait kihasználva, a vizenyős mezőre készült egy fűzkötegekből épített kupola, egy élő építmény, amely minden tavasszal kizöldell, és pihenő, imádkozó helyként szolgál a látogatók számára. A közepébe beállított kő Babba Mária szellemét hívja segítségül a gyógyuláshoz. A fűzszentélyt a medencével egy pallóösvény köti össze.
A kaláka a hely megtekintésével kezdődött, a tervezett objektumok megbeszélésével, munkacsapatok kialakításával, amit egy, a már előző években felújított fürdőnél tett látogatás követett, hogy a résztvevőknek elképzelésük legyen a kész munka eredménye felöl, segítvén őket egy hasonló hely teremtésében. A kaláka közben, amely több, mint egy hetet tartott, helye volt egy bálványosi kirándulásnak is, a Büdös hegységben található híres fürdőtelephez, ahol többtíz ásványvízforrás, medence, mofetta található, köztük a legnagyobb, az ismert Büdös Barlang, egy természetes mofetta.
A falusi gyermekek is részt vettek különféle tevékenységekben, a tábor végén egy kiállítás mutatta be rajzaikat.
A fürdő egy avat ünnepség keretében volt megnyitva, amelyben a helybéli fiatalok színpadi előadást is bemutattak, volt tábortűz, éjbe nyúló éneklés, mindezt pedig egy éjidei fürdőzés, a csillagos ég által megkoronázta, a természet csendjének közepében.
A következő évben, 2004-ben, a választás egy olyan helyet illetett meg, amely a kászoni medence szélén, KászonÚjFalu (Casinu Nou) és a NyergesTető között található, a megyei út mellett, az azt követő patak medrében. A forrás, amely a pataktól néhány lépésre található, különleges összetételű, tartalmaz ként és egy kis sót, de nincsen benne vas és szén-dioxid, kiváló különböző betegségek gyógyítására fürdőként vagy ivókúraként a cukorbetegség kezelésére. Ez az értékes forrás soha nem volt még kiépítve, a kaláka egy helybéli befektető meghívására jött létre, aki a közösség javára fordítva kívánta környezetét rendezni. A helyet „SósKútFürdő”-nek nevezték el.
A kaláka legfontosabb feladatai közé tartozott a patak elvezetése egy alternatív mederbe, hogy a megvalósított építményeket védje az eróziós tevékenységétől. Miután a patakot az eredeti mederből átirányították, akkor volt csak észrevehető további források léte éppen a meder aljzatán, így vált lehetővé egy medence építése, és ugyanakkor egy ivóforrás foglalása is, gyógykúrák számára. A medence frissen volt kiásva, és mellette egy lábáztatónak is hely került, mindkettő a patak partján elhelyezkedve. A fedett forrás egy kicsit odébb található, a patak partján futó ösvény köti össze, amely egy kövekkel, fonatokkal kialakított, vadnövényekkel beültetett kerten vezet át. Mivel az elrendezések a műúthoz képest a patak túlsó partján találhatóak, épült egy magasított palló, hogy a fürdő erősebb esőzések esetén is elérhető legyen, amikor a patak kiöntene a medréből, és elöntené az egész völgyet. Épült még filagória, öltözőfülke, egy toalett, mindezeket őrizendő pedig állíttatott egy kereszt.
A információs pannók, amelyek a hely
térképét, a víz összetételét, imádságokat és a hely szellemének megfelelő
idézeteket tartalmaznak, az iskolában festették meg. A padok az egyik helyi
asztalosműhelyben készültek, így lehetett biztosítani az egységes kinézetet és
az igényes díszítést.
A munkálatok során elkészült még néhány ötletterv is a falu központjának a szépítésére. Nem hiányzott a gyermekek munkájából összeállított kiállítás sem, és a régiófejlesztési stratégia kiállítási pannókon való bemutatása, ahogyan már máskor is sor került rá.
A kalákában körülbelül 50 vendég vett részt, Erdélyből, Magyarországról és a környező kissebségek által lakott területekről, így válhatott ez a kaláka is a Magyarok találkozásává, ismerkedésévé, együttműködésévé. Az utazási költségeket részben támogatásokból sikerült fedezni, a munka maga fizetetlen önkéntes tevékenység, amint az minden esetben így volt.
A kaláka egy csodálatos avatóünnepséggel fejeződött be, amelyen részt vettek a falusiak, a meghívott vallási elöljárók, a falu kórusa és együttese.
A 2005-ös év kalákájának a helyszíne több meghívás közül volt kiválasztva. A nagyszámú jelentkezőnek köszönhetően (majd 100 lelkes részt venni szándékozó ErdélyOrszág, MagyarOrszág, Vajdaság, Felvidék, Ausztria, Franciaország területéről) lehetőség nyílt egy nagyobb méretű hely rendezésére, a CsíkSzereda melléki nemzeti út közelében. Az idén nyáron a „Borsáros Strand” került felújításra CsíkSzentKirály (Sâncrăieni) községben, amely az ásványvizeiről híres. Itt, az Olt folyó partján található egyike a legfontosabb természetvédelmi területeknek, amely még tartalmaz jégkorszaki maradványnövényeket (hasonlóan a Mohos természetvédelmi területéhez, a Csomád egyik idős kráterében, a Szent Anna tó mellett), és számos különféle összetételű vasas ásványvízforrást is. Az egyik legnagyobb hozamú forrásra építettek egy nagyméretű medencét néhány évtizeddel ezelőtt, betonból öntött béléssel. A kaláka feladata a strand körülötti tér rendezése volt.
A megvalósult objektumok a medence fával való kibélelése, fedett öltözők, filagória és hagyományos budi építése voltak. A szomszédos mezőben egy nagyméretű fűzépítmény is készült, amely a Magyar Szent Koronát modellezi. A magas töltésen haladó útról való lejárást egy lépcsősor szolgálja, a mezőn, amelyen az ösvény a fürdő fele halad készült egy híd, mellette egy forrásház egy mezei ásványvizes forrás fölé, a bejárathoz egy hagyományos székely típusú kiskapu, és nem hiányozván ezúttal egy hinta sem az elrendezésből. A megvalósult objektumok háta mögötti rézsűnek a tetejére emelődött a kereszt, amely lábánál egy BoldogAsszony Oltárt alakítottak ki, amely CsíkSomlyó irányába néz, így ígérvén gyógyulást az ideérkező betegeknek. Az Olt partján kialakításra került egy ösvény, amely a hajdani árvízgazdálkodás nyomait hivatott bemutatni, az úgynevezett „fokot”, amely, még ma is felismerhető itt.
A kalákában hozzávetőlegesen 70 vendég vett részt, akik a falusi házakban, családoknál és üres házakban voltak elszállásolva, az étkezés a munkaterülethez közel eső kultúrházban volt megoldva. A falusi gyerekek is segítettek a fürdő építésében, számukra fontos tapasztalat a kaláka, mint együttműködési modell, és első sorba a személyes jelenlét egy közösségi cél megvalósítása érdekében.
Az estéket különféle programok gazdagították, ahogyan az már megszokott volt a kalákák során. Táncház, előadások és tematikus beszélgetések, tábortűz és éneklés, és egy koncert, magyarországi meghívottaknak köszönhetően, akik az Olt parti munkálatokhoz is voltak kedvesek alaphangot szolgáltatni, felejthetetlen pillanatokban részesítve a jelenlévőket. Egyik este a csapatnak egy tűzijátékban is része volt, az elszabadult természet jóvoltából, amely gyönyörű látványként mutatott be egy távoli vihart.
Utolsó nap, a megnyitóünnepség keretében több, mint 300 emléklapot osztottak ki mindazoknak, akik részt vettek és segédkeztek a helyi fürdő felújításában. Az avatást egy ünnepi asztal követte, mindenki örömére.
Az idei nyár különleges volt, ami a fürdőépítési kalákák immár hagyományossá vált sorát illeti. Alig egy hete ért véget a nyár második kalákája CsíkCsobotFalván (Ciuboteni). Egy gyönyörű helyen, a Csíki Havasok lábánál, a Somlyó-hegy védelmében, szép kilátással a Hargita vonulatára, épült újra a „Izra Feredő”, a „KerekEger láp” keretében, egy kicsiny patak partján. A fürdő hajdanán egy somlyói idős bácsi használta, az Ő neve ragadt ezen egészségadó helyhez.
Itt néhány kisebb méretű objektum készült, csupán öt nap alatt hozzávetőlegesen 25 személy részvételével. Felújításra került egy kisméretű medence, amely egy erős gyógyerejű ásványvízforrást foglal; újjáépítettek egy nagyobb medencét, amelyet az égerek gyökérzete által átszűrt víz tölt fel; rendezték egy édesvizű forrás környezetét, amely a lápos helyet táplálja éltető vízzel; építettek egy fedett öltözőparavánt, egy napozópallót és egy ökológiai toalettet; mindezen objektumok összekötésére pedig közel 200 méter pallóösvényt. A megszokott iránymutatókat és információs táblákat is megfestették, közöttük az egyik a hajdani kenderáztató tavakat hívatott jelezni. A megnyitó előtti este lett felemelve a kereszt is, a telihold fényénél, felejthetetlen élményt nyújtva. A kaláka az avatóünnepséggel végződött, amelynek keretében volt megtartva a Szentmise a „fenyő katedrálisban”, szétosztódtak a hozzájárulók által kiérdemelt emléklapok, volt a helyi árva gyermekek csoportjának egy kis koncertje, szabadtéri bogrács, és estig tartó tánc.
A mindenfelől érkezett
vendégeken kívül, a kalákában részt vett az egész falu, mindenik család
hozzájárulván zöldségekkel, gyümölcsökkel, liszttel az élelem elkészítéséhez, a
főzést pedig a helybéli asszonyok oldották meg. Mások vendégeket fogadtak,
felajánlottak szerszámokat, vagy pénzzel járultak hozzá a kaláka költségeihez. A
hozzájárulás annyira gazdag volt, hogy máris összegyűltek a falu környékén lévő
források felújításának folytatásához szükséges alapok.
Tavasszal szeretnének építeni egy forrásházat a leghasználtabb forrás fölé, az emberek fellelkesülvén a közösségi szellem feléledésén. Így lehetővé válik a falu környékének az önerőből történő építése, egy lépés az önfenntartás fele, megalapozván egy üdvös jövőt ennek a falusi közösségnek.
Tehát többször beigazolódott már a tény, hogy minden nagyobb szabású terv egy apró lépés által indul el a megvalósítás útján, amikor nem is annyira az eredmény a fontos, hanem főként a folyamat, a lépés. A fürdőépítő kalákák által felújított fürdők nem nagyméretű létesítmények, amelyek a mai értelemben vett jótékony hatással volnának egy falu fejlődésére, azaz munkahelyek létesítése, vagy direkt haszon által a közösség számára. Inkább életet adnak a falunak a közösség tevékeny ébredése által, a közösségi szellemben történő emberi gondolkodás szorgalmazásával, amely az embereket közelebb hozza egymáshoz és önmagukhoz, valamint az elsődleges közös célokhoz, az együtt létezéshez. Így segítenek lefektetni az alapjait egy jövőbeni falusi létezéshez. Ez a hatás megmutatkozik mindenik közösség esetébe, amelynek része volt a kaláka tapasztalatából.
LázárFalván a felújult fürdőnek köszönhetően beindult a faluturizmus, egy jó lehetőség a falubelieknek egy többlethaszonra. Tusnád falu nyitottá vált a falufejlesztési tevékenységekkel szemben és gazdájává vált alkotótáboroknak. CsíkKozmáson állatpiacot nyitottak, amelyet időszakonként megtartanak és évente megrendezik a falunapokat. KászonÚjFalu vendégeknek örvendhet, és egyre ismertebb a fürdőnél megálló látogatóknak köszönhetően. CsíkSzentKirályban többtíz helyi gyerek, CsíkSzeredából idelátogató fiatal, és útjában megpihenő utazó pihen meg és fürödözik, a számuk a nyári napsütéses napokon eléri akár a 150 személyt is. A Szent Korona pedig már röpke egy hónap alatt ismertté kezd válni, hatással lévén a medence lakóira.
Ami a régiófejlesztési tervet illeti, az elmúlt években még megvalósították néhány bicikliút kijelölését, amely összeköti a felújított fürdőhelyeket CsíkSzereda városával, építettek egy borvízmúzeumot Tusnád faluban, az egyik legismertebb borvízforrás mellé, a főút kanyarába. Ily módon lassan a falvak felébrednek, és elindulnak az önfejlődés útján, egy tevékeny fennmaradásban ebben a pénz által vezérelt világban, nem feledvén a környék legfontosabb természeti forrásait, a borvizeket - a Jóisten jótékony ajándékait.
A kaláka pedig egy első lépéssé válik ezen a hosszú úton, amely átalakítja a falvakat fenntartható közösségekké, hangsúlyt fektetvén az igazi emberi értékekre, csak ez lévén az alapja a hosszú távon való fennmaradásnak.
2005 szeptember 26.
Kovács Áron, ErdélyOrszág
leendő építész,
résztvevője és szervezője
a székelyföldi fürdőépítő
kalákáknak.
Tegnapelőtt ért véget a
CsobodFalvi fürdőépítő kaláka, amelynek során használhatóvá tettük a KerekEger
lápban található Izra feredőt és környékét új objektumokkal gazdagítottuk. A
kisméretű gyógymedencét kijavítottuk, körbepadoltuk. Egy nagyobb méretű medencét
(amely hajdanán kenderÁztaTó lehetett) teljességében újrabéleltünk és
körbepadoltunk. Megfogant a gondolat, hogy aljat ne készítsünk neki, és így
iszapfürdőként legyen használható, de aggódtunk, hogy senki nem mászna bele a
sáros vízbe (és mosdási lehetőséget sem sikerült teremteni), ezért végül egy
tiszta medence lett az eredmény, amelyet a fák gyökérzete által átszűrt víz tölt
fel irdatlan lassú tempóban. Ez idővel a patak partján majd megvalósítható,
társítva egy csobogóval és gübbenővel. Készült egy kisméretű öltözőparaván, egy
paddal, és fedéllel, ahová eső esetén meg lehet húzódni. Ez a legnagyobb
objektum, nagyobb építmény, mint amire a tervezéskor számítottam, de azért még
szervesen illeszkedik a kicsiny hely látképébe. A tisztáson, ahová a látogatók
megérkeznek még van egy napozó palló is, egy nagy fűzbokor közelségében, a
sarkán négy égerbokorral. A palló közepén egy rótt oszlop, tetején egy szárnyas
nappal, amelynek árnyéka napóraként vetül egy sokszögű jelre, amely a napozó
felületébe van vésve. Pontosabban fogalmazva: egyelőre csak festve van, a vésése
kicsit későbbre maradt. Innen nem messze van egy budi, amely a hely vizességére
való tekintettel öko-toalettként fog működni. Nincsen még teljesen befejezve
(szükség lett volna még 10 szál deszkára...), de a technikai problémákat
megoldandó még amúgy is fejlesztésre szorul. A láp tetejében található édesvízi
forrás mellé került egy pallózat, ahonnan meríteni lehet, a túlsó oldalt
érintetlenül hagytuk, hogy mindenki gyönyörködhessen a bemohásodott természetes
foglalásban. Csak egy kisméretű fonat készült, hogy senki át ne lépjen az
érintetlen partra. Egy kis pad is van itt, ahová leülhetünk megpihenni, akárcsak
a két medence mellett is. A fák közül egy Hold tekint ki, amennyiben figyelmesek
vagyunk és észrevesszük. A közelben, az egyik égerbokorban található
bükkfaoszlopba Csaba királyfi képe van beillesztve, alatta a Székely Himnusz
kiegészített része ad reményt az újuláshoz. Mindezeket a létesítményeket majdnem
kétszáz méternyi pallóút köti össze, nem túl nagy szélességben, hogy a
szembemenő emberek megfelelő közelségbe kerülhessenek egymással. Az útról egy
lépcső vezet le, és indul el a palló, egy híd segítségével átlépik a kis
csörgedező patakon, hogy aztán minden irányba szerteágazva behálózza az
égerlápot, hasonlóan egy Életfához. Több táblát is festettünk, imákkal,
leírással, iránymutatással, többek között a régi kenderáztató tavakat jelző
népdalidézettel együtt. Az égerláp fölött található fenyőfák közé egy dupla
Keresztet is állítottunk, nyugat fele (amerre a NagySomlyó hegye és a Hargita
vonulata látszik) egy Áldó Krisztus néz, a keleti irányba a Boldogasszony
(hasonló kis festett ikonok), mindkettő alatt találó idézettel. A „FenyőKatedrális”-ból
(ahogyan a csíksomlyói esperes elnevezte) látszik a csobodfalvi Szent Péter
templom, és háttérben az egész közép-csíki medence. Tavasszal majd megfelelő
lenne néhány kis fenyő- és nyírfacsemetével a természetes templomot a
szentélynél körbezárni.
A kaláka szervezése nehezen indult meg. A túlságosan nagy költségekre, és a felkészülés hiányára hivatkozva a közbirtokosság tavaszra akarta halasztani a kalákát. Nyilvánvaló volt, hogy tavasszal nem számíthatunk majd a több, mint 20 önkéntes segítségére, akik már bejelentkeztek, szívem szerint nem tudtam őket visszautasítani. Így hát megindultunk a faluban, hogy felmérjük a lehetőségeket, kik azok akik segítenének szállással, alapanyaggal az étkezéshez. Volt aki azt ígérte, hogy imádkozni fog. Kivétel nélkül mindenki pozitívan állt hozzá, és támogatott, biztatást kaptunk a folytatáshoz. Látván, hogy a falu miként támogatja a kalákát, többszöri nekifutás eredményeképpen végül a Közbirtokosság is összegyűlt és megszavazta, hogy biztosítja a szükséges faanyagot. Az asszonyok nekiláttak a főzés megszervezésének.
Már szombaton megjöttek az első vendégek, vasárnap reggel még többen, vonattal érkeztek. Együtt vettünk részt CsíkSomlyón a Mária Neve Búcsún. Gyönyörű szép Ünnepi Misében volt részünk, utána elzarándokoltunk a kápolnához és a hegy tetejére is. Hétfő reggel korán néhányan kimentünk a helyszínre, egyesek nem is akartak onnan visszatérni, így megvárták a visszatérésünket. A csapat nagy része összegyűlt már délutánra, együtt mentünk ki a helyszínre, ahol megismerkedtünk az ott lakó Csenddel, és szelíd Természettel, majd megbeszéltük a teendőket, csapatokat. Este ismerkedő est és táncház volt, mindenki nagy örömére.
Másnap reggel korán kezdődött a munka, egy közös énekléssel, a Nap első sugaraiban. Mintegy 20-an voltunk, néhány falubeli is csatlakozott a munkához. Az ebédet a helyszínen fogyasztottuk egy kis filagóriában, egy falubeli jóvoltából. Esténként programok voltak a kultúrházban, Ökofalvakról, Régiófejlesztésről szóló előadás-beszélgetés, a Barakka film vetítése, tábortűznél Wass Albert meseolvasás. A hét közepe fele néhányan elhagyták a kalákát, mások pedig akkor csatlakoztak hozzá, többek között két német lány és egy francia ifjú is. A létszám végül is 15-30 között változott.
A munka biztatóan haladt mindvégig, nyugalom volt, és egyetértés (leszámítva a kisebb konfliktusokat). Az idő kitartott végig, nem esett egy csepp eső sem. Egy adott pillanatban gyanúsan kevés volt a faanyag, aztán tisztázódott, hogy nem hozták még ki az egész mennyiséget. Egy félnapi számolgatás után mégis kiderült, hogy a megfelelő mennyiségű 4 cm-es anyag helyett 5 cm-es pallót hoztak, és ezért nem volt elégséges, és még én is elszámoltam a pallóút hosszát, ezért még péntek délután kértem 4 köbméternyi fosznideszkát, amit még aznap este sikerült biztosítani, így a munka folytatódhatott a hét végén is. A keresztet szombat este a TeliHold fényénél állítottuk fel. Vasárnap reggelre már csak néhány méter palló, a táblák feltétele és tisztogatás maradt hátra. Így tehát sikerült befejezni a fürdő felújítását a kellő időben.
Az avatás délelőtt 11 órakor kezdődött, közel kétszáz ember gyűlt össze a faluból. Jelen volt a hajdani Izra bácsi leánya is, aki elmesélte, hogy ÉdesApja miként járt ki hetente kétszer feredni, akár még télen is, hogy 94 éves koráig egészségét élvezhesse. A szalag elvágása után (amelyet a falu legvénebb embere és a legfiatalabb - 14 hónapos magyarországi - kalákázó tettek meg) a szentelés haladt végig a fürdőn, utánuk az ünneplő tömeg libasorban, és lassan feljutott a kereszthez, ahol megkezdődött a vasárnapi Ünnepi Mise, amelyet egy falubeli tisztelendő tartott meg. A megépült pallón Csaba királyfi visszatértét várván énekeltük el himnuszainkat. Utána elhangzott a falubeliek kérése, miszerint ezen a helyen minden évben gyűljenek össze KisBoldogAsszony utáni héten, hogy megemlékezzenek a fürdőszentelésről, remélhetőleg további felújításoknak is örvendezve. Ezek után sorra került az emléklapok kiosztása, mintegy 155 ember segítsége került megemlítésre, ami meglehetősen sok ebben a 130 házat számláló kicsiny faluban! Ezt követően kis ünnepi műsor és közös bográcsos ebéd következett, 80 literes üstből merték a pityókatokányt. Ott voltak a zenészek is, még táncra is perdült a nép örömében! Már a csorda is visszatérőben volt a faluba, amikor befejeződött a mulatság. Csak amikor már mindenki hazaért, és betért a házába, akkor kezdett el esni az eső, csendesen, tartósan.
Így történt hát ennek a fürdőnek a felújítása. Megvolt, mindenki örvend neki, és büszke rá. A Somlyó-hegy védelmében álló égerláp ezennel újjászületett, hogy minden Igazi Embernek pihenését és gyógyulását szolgálja.
A kalákát végig fényképezték és
filmezték Somlyói barátaink, hamarosan majd egy mozgóképes bemutató is készül
róla. Bárkinek leírása, élménybeszámolója gazdagíthatja ezt a képet, amely
bemutatja ezt a csodálatosan együtt töltött hetet.
A falu oly nagyon támogatta a kalákát, hogy az összegyűlt anyagi javakból a következő helyi kaláka költségeit is gond nélkül fedezni lehet majd, a pénzt erre a célra félretettük. Reményeimet fektetem bele, hogy a tavasszal sor kerül majd a szomszédos völgyben található Fingós Küpü borvízforrásnak a felújítására is. Oda egy kis forrásház, egy filagória, a patak partjára egy fűz süveg kerülne, az út mellé pedig egy kereszt, amint azt már elképzeltük. Avval egyetemben kitisztíthatóak volnának más források is a környéken, majd egy tucat édes- és borvíz várja szentelését és megjelölését. Ezeket egy kis jelölt ösvény is összekötheti, egy térkép is készülhet a faluban elhelyezve. Bízok benne, hogy erre sor kerülhet a tavasszal.
Hátha a környező falvak is csatlakoznak majd hasonló kezdeményezésekkel. Idővel összefoghatnak egy Somlyó-hegy környéki régióként, hogy megalapozzák önfenntartó jövőjüket. Szükség van e fontos ZarándokHely környékén az Ébredésre, Összefogásra, Cselekvésre, Példamutatásra és egy erős Szellemi központ létesítésére. Úgy gondolom erre van lehetőség, vannak emberek, akikkel együtt tenni lehet, akiknek az Életük hasonlóan erről szól. Öröm volt ott lenni, végigcsinálni, és látni ahogyan egy falu felébred a cselekvésre, és összefog egy közös célért. Úgy érzem egy kicsit engem is befogadtak, reményt adnak a további álmodozáshoz, erőt adnak a folytatáshoz, hogy lépésről lépésre együtt alapozhassuk meg közös jövőnket . Isten minket Úgy segéljen.
Kovács Áron
N0504 - 2005 szeptember 20.
A XI. Székelyföldi fürdőépítő kaláka rendezvényeinek megszervezése és lebonyolítása
Az Építőművészeti Szakmai Kollégium által támogatott rendezvényeink Csíkszenttamáson 2007 augusztus 5-15. között került megrendezésre. A Fürdőépítő Kalákák során építészeti előadásokra, vitaindító beszélgetésekre, kirándulásokra, építészeti alkotóműhelyekre került sor, amelyeket táncházak, kiállítások egészítettek ki.
A Kalákára érkeztek: Vajdaságból, Németországból, Romániából, Erdély és az anyaország egész területéről. XI. Székelyföldi fürdőépítő kalákának 60 tevékeny résztvevője volt, akik között számos helyi lakos is található.
A kalákában résztvevő egyetemisták a BME Építészei, Corvinus Egyetem tájépítészei, Sapientia EMTE Közgazdászai, Pécsi Pollack M. Főiskola diákjai, továbbá a Kós Károly Egyesülés tagirodáinak építészei és a Vándoriskola résztvevői és idén először sikerült a bukaresti tájépítészeti szak egyetemista hallgatóit is bevonnunk.
Csíkszenttamási Ifjúsági Egyesület és a helyi közösség is részt vett a kalákába. A rendezvény gerincét a gyakorlati műhelyek képezték, természetesen az előadások ezeket egészítették ki.
A Csíkszenttamási Kaláka megszervezése és lebonyolítása több civil szervezet együttműködésével és számos magánszemély támogatásával valósulhatott meg: Ars Topia Alapítvány, Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesület, Szent Anna Nőegylet, Csíkszenttamási Ifjúsági Egyesület és a Csíkszenttamási Önkormányzata.
A helyi közösséget a fiatalságon keresztül, lelkes helyi szervezőkkel igyekeztünk bevonni, amit a helyi Ifjúsági szervezet vállalt fel.
A munka helyszíne a csíkszenttamási 14. századból származó Csonka torony, a Feneketlen-tó szűkebb és tágasabb környezete.
Kiscsoportokat alakítottunk ki egy-egy építész vagy tájépítész, helyi mester vezetésével az objektumok megvalósítására, természetesen az egyes csapatok szükség szerint segítettek egymásnak. Hagyományos építőanyagokból - fa, kő, fűz – dolgoztunk, amit a Csíkszenttamási Közbirtokosság biztosított.
Megépült egy filagória, egy fúrt forrás vizét összegyűjtő medence, öltözővel, árnyékszékel, nyomóskút, padok, hinta illetve a hagyományos székely bútorfestési technikával készültek táblák, amelyek az eligazítást, helytörténetet és a hely szellemi mondanivalóját közvetítik, a kihelyezett imádságok, Bibliai idézeteken keresztül. A fürdő és környezete a helyi Szent Anna kultusz nyomán „Szent Anna Feredő” nevet kapta.
Építészeti fórumon beszélgettünk Csíkszenttamás legfőbb nevezetességének a Csonka-toronynak az eredetéről, a régészeti feltárásáról és a jövőbeni bemutatás lehetőségeiről. Fontosnak tartjuk, hogy tudatosodjanak a helyi társadalomban azok az épített és természeti értékek amelyek megőrzése és fenntartása a helyi közösségen múlik.
Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy az épített környezetet, a tájjal, a természeti környezetével együtt, szerves egészként kezeljük. Minden programunkra meghívtuk a helybélieket.
Előadások:
Számos építész és tájépítész szakember irányította a gyakorlati műhelyeket:
Csaba Kinga – tájépítész
Cseh András - építész
Deák Adrienn – tájépítész
Epplényi Anna – tájépítész
Herczeg Ágnes – táj- és kertépítész
László Viktor – tájépítész
Lukács Árpád - építész
Nagy György – építész
Nagy Lívia – építész
Rüll Tamás – építész
Takács Edvárd – tájépítész
Tikk Dóra - tájépítész
Tóth Péter – építész
A helyi gyerekek kézműves
foglalkozáson vehettek részt, amelyek során a természettel és tájjal való
kapcsolatukat igyekeztünk elmélyíteni játékos formában.
A Kaláka programja kirándulásokkal is kiegészült, amely során a résztvevők megtekinthették a tavaly, kalákában felújított csíksomylói Barátok-feredőjét, az idén nyáron megépült csíkszépvízi borvízfürdőt. A táj mélyebb megismerésére Hagymás-hegységbe kirándultunk, az Egyes-kőhöz.
A kaláka hasznos örökségvédelmi, tájvédelmi szempontból, de legnagyobb haszna a közösség tudatra ébredése. Van belső erőforrás – a tájban, a közösségben, csak akarat, összefogás és bizalom kell hozzá, ehhez igyekszünk egy kis segítséget adni. Azaz ráébredjenek a közösség jelentőségére, erejére és megtartó képességére. Az ideérkezők pedig szívükben és lelkükben átalakulva térnek haza. Örökre magukban hordozzák a táj és a tájban élő közösség befogadó szeretetének erejét.
A megítélt pályázati összegből: utazási-, szállítási-, installációs-, szakmai anyagköltségeinket és tiszteletdíjakat fedeztünk. Ez úton is köszönjük támogatásukat!
Összefoglaló
Mind a Csíkszenttamási Kaláka nagy érdeklődésre tartott számot. A tevékeny résztvevők munkája mögött mindig egy közösség áll, akik az épületekhez anyagot, a távolról érkezőknek szállást, ellátást biztosították. Az egyes közösségekben reméljük megerősödik a tudat, amely épített, táji és természeti értékeink megőrzését biztosítja, hosszútávon. Továbbá belátják az összefogás jelentőségét és elmélyül az összetartozás érzése közösségeikben. A megvalósult kalákák sikere ambicionálja a közösségeket környezetünk minőségének javítása felé. Számtalan életre szóló kapcsolat kialakult a Kárpát-medence más tájairól érkezők között. Felhívtuk a figyelmet a hagyományos építészeti módok, anyaghasználatok, organikus formák jelentőségére és sokat tanultunk a helyi mesterektől. A falusi turizmus fellendülésével is számolhatnak a helyi közösségek. A kalákába bevont fiatalokban megnő a cselekvő kedv, a tenniakarás és felelősségvállalás, amelyet rendkívül jól igazolja, hogy a kaláka alatt teljesen be nem fejezett építményeket még az ősszel befejezték.
A közös erővel létrehozott értékek mindenki örömére szolgálnak.
A közösen elvégzett munka sikere, pedig egy életre meghatározó élményévé válik annak, aki egyszer átélte a kaláka szívből jövő örömét.
Budapest, 2007. december 10.
Az Ars Topia Alapítvány együttműködő és támogató partenerei
a fürdő- és közösségépítő kaláka mozgalom tevékenységében:
- András Alapítvány (Lázárfalva)
- Arany János Közalapítvány (Budapest)
- Aratás Reménysége Homoródért Alapítvány (Homoródkarácsonyfalva)
- Axis Építésziroda Kft. (Budapest)
- Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar (Budapest)
- Csíki Székely Múzeum (Csíkszereda)
- Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület
- Csíkkozmás és Lázárfalva Község Ökormányzata
- Csíkkozmási Közbirtokosság
- Csíkkozmási Nyerges Társulás
- Csíksomlyó Egyesület
- Csíksomlyói Ferences Barátok
- Csíksomlyói Közbirtokosság
- Csíkszentkirály Község Önkormányzata
- Csíkszentkirályi Közbirtokosság
- Csíkszenttamás Község Önkormányzata
- Csíkszereda Város Polgármesteri Hivatala
- Csobotfalva Község Önkormányzata
- Csobotfalvi Közbirtokosság
- Csomád-Bálványos Régió Egyesület
- Déli Szél Kortárs Alkotói Fórum Alapítvány (Pécs)
- Dombos Polgárok Egyesülete (Kishegyes)
- Dungó Kulturális Egyesület (Homoródkarácsonyfalva)
- EMTE Sapientia Egyetem, Csíkszereda
- Énlaka Község Önkormányzata
- Ernst Múzeum (Budapest)
- Esztány Építésziroda Kft. (Csíkszereda)
- Firtosváralja Község Önkormányzata
- Gergely Mátyás (Csíkszereda)
- Gyergyócsomafalva Község Önkormányzata
- Gyermek-, Ifjusági és Sportminisztérium (Budapest)
- Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes (Csíkszereda)
- Homoródkarácsonyfalva Község Önkormányzata
- Homoródkarácsonyfalvi Közbirtokosság
- Husqvarna Magyarország Kft. (Budapest)
- Ilona Malom Műhely Bt. (Kapolcs)
- Illyés Közalapítvány (Budapest)
- Kászonújfalu Közbirtokossága
- Kászonújfalu Község Önkormányzata
- Keramika Kft. (Csíkszereda)
- Komisz Ifjúsági Szervezet (Csíkkozmás)
- Kós Károly Alapítvány (Budapest)
- Kós Károly Egyesülés és Vándoriskola (Budapest)
- Kvadrum Kft. (Budapest)
- Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma (Budapest)
- Makita Elektromos Kisgépértékesítő Kft (Budapest)
- Mátramindszent Önkormányzata
- Mens Sana Alapítvány
- Mobilitás Pályázati Igazgatóság (Budapest)
- NCA Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integrációs Kollégium (Budapest)
- NKA Építőművészeti Szakmai Kollégiuma (Budapest)
- NKA Képzőművészeti Szakmai Kollégium (Budapest)
- NKA Múzeumi Szakmai Kollégium (Budapest)
- Országépítő Alapítvány (Budapest)
- Országépítő Kós Károly Egyesülés (Sepsiszentgyörgy)
- Pagony Táj- és Kertépítész Iroda (Budapest)
- Pogány-havas Kistérség (Csíkszereda)
- Polgár-Társ Alapítvány (Csíkszereda)
- Robert Bosch Kft. - EPINVEST SRL (Csíkszereda)
- Savix Kft. (Budapest)
- Székelypálfalva Község Önkormányzata
- Szent Anna Közbirtokosság (Lázárfalva)
- Szent Anna Nőegylet (Csíkszenttamás)
- Sztánai Műhely
- Timp Kft. (Budapest)
- Transpagony Kft. (Csíkszereda)
- Tusnád Borvízpalackozó
- Tusnádi Közbirtokosság
- Tusnádi Önkormányzat
- Zöld Székelyföld Egyesület (Csíkszereda)
- Zöld Ujj Bt. (Békés)
… és még sokan mások!
Köszönjük együttműködésüket és/vagy támogatásukat a Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kalákák megvalósításában nyújtott segítségükért!!!
