A helyszínválasztás is különleges volt, az eddigi gyakorlattól eltérően nem egy kicsi, eldugott székely faluba látogattunk, hanem egy közel 3000 lelkes, fejlődő községbe, a háromszéki Bölön községében volt lehetőségünk kalákázni. A tábor mindennapjai a jól megszokott, sűrűre tervezett program szerint alakultak, amit személyesen egy „sűrített élet-esszenciaként” tudnék  jellemezni, hiszen ebben a tíz napban minden jelen van, ami az életben fontos: barátságok, szerelmek, áldozatos munka, válsághelyzetek és megoldások, konfliktusok és megbékélés, az összetartozás élménye.

Nem lehet teljes a beszámoló, ha nem emelnénk ki a bölöni szervezőgárda és lakosság bámulatos teljesítményét. A helyi közösség az első pillanattól fogva magáénak érezte a fürdőfelújítás ügyét és minden eszközzel segítettek a háttérmunkában, mindenki a maga módján. Minden nap kis kosarakban szállingóztak a házi finomságok a hátsókertekből a reggeliző asztalra, a traktortulajdonosok egymást váltva szállították utánfutóikon naponta az önkénteseket, külön körök szerveződtek az éjszakai őrzésre, a konyhai szolgálatra és rengetegen jöttek fel nap, mint nap a feredőhöz segíteni a munkában. Külön ki kell emelni a Bölöni Közbirtokosságot és az önkormányzat munkatársainak a segítségét. Hála nekik már első nap a helyén volt minden építőanyag, amihez még a sokat látott, „vén” kalákások sem voltak hozzászokva.