Áttekintés a Kaláka Mozgalomról

 

Szakmai körökben ismert, a köztudat számára kevésbé, hogy Székelyföld legnagyobb, s mára méltatlanul elfelejtett és mellőzött kincsét gyógyvizei, forrásai jelentik. Az utóvulkáni működés következtében a föld mélyéről ezerszám törnek fel ásványvizek, ahogy itt nevezik a „borvizek”. A többnyire 4-15 fokos „székely termálfürdők” mellett hatásukban hasonló gázfeltörések is előfordulnak. Az ősidők óta használt gyógyhelyeket a helybéliek jól ismerték és ápolták, famedencéket, mofettákat (gázferedőket) építettek. A népi fürdők mellett a 19. században a polgári fürdőhelyek divatja ide is elért, aminek hatására csinos fürdővárosok születtek. Az ásványvizeket palackozták, messze földön ismerté és keresetté váltak. A történelem viharai e színes fürdőkultúrát pusztulásba és feledésbe sodorták. A medencéket visszahódította a környező növényzet, az épületek elenyésztek, és velük együtt a vizek is feledésbe merültek. Sok helyütt már csak a faluközösség, vagy egy-egy idős ember emlékezetében éltek tovább az elpusztult források és fürdők.  

 

A székelyföldi népi fürdők felújításának gondolata a Csomád-Bálványos Régió Fejlesztési Stratégiájának készítése során vetődött fel. A Csíki Természetvédő- és Természetjáró Egyesület (CsTTE) Jánosi Csaba geológus vezetésével már évek óta kutatta e térség természeti, táji, kultúrtörténeti kincseit, felhívva a közvélemény figyelmét ezen értékek védelmének fontosságára. 1997-2000 között a CsTTE, a magyarországi Pagony Táj- és Kertépítész Iroda és Axis Építésziroda munkatársai, Hargita és Kovászna megye megbízására, a rendszerváltozás utáni egyik legelső székelyföldi térségfejlesztési stratégiát készítette el. A kollaboratív tervezés eredményeképpen a helybéli döntéshozók, a civil szervezetek, a falubéliek egyaránt részt vettek a tervezési folyamatban, a jövőformálásban. Ennek keretén belül 2001-ben, Lázárfalván megrendezett falufórumon felállt egy fehérhajú, csillogó tekintetű öreg székely bácsi, s arra kérte a jelenlevőket, segítsenek , hogy az egykor hírneves Nyírfürdő újjáélesztésében. A polgári fürdővárosok felújítása sokkal összetettebb feladat a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a privatizációs folyamatok adta nehézségek, és a nagyobb tőkeigény miatt. A népi fürdők megújításának, újjáépítésének léptéke az a szint, amely helyi belső erőforrások és némi külső segítség bevonásával megoldható. A kaláka emléke és gyakorlata is megőrződött ebben a régióban, a közösségi összefogás, kölcsönös segítségnyújtás példájaként. Mindenki ereje szerint lehet részese a munkának, így a társadalmi igazságosság népi bölcsessége is benne rejlik. A régi formát „rászabtuk” az új feladatra. A szervezést Magyarországon az Ars Topia Alapítvány vállalta magára, magyarországi pénzforrásokra pályázva, egyetemistákat, fiatalokat szervezve a nyári alkotótáborba. A fiatalok terveket készítettek, és eljöttek tíz napra dolgozni. Helyben a CsTTE és a helyi önkormányzat vállalta fel a kalákaszervezést. A helybéliek adták a szállást, az ételt, együtt dolgoztak a helybéliek és a „vendégkalákások”.

 

Az első kalákának híre ment az Alcsíki-medencében, később egész Székelyföldön, sorra jelentkeztek a közösségek, hogy nekik is van borvizük, elhagyatott feredőjük, építsük közösen újra! Szervezőként azon vettük észre magunkat, hogy egy évben már több helyszínen is önkénteskedünk, sőt Magyarországra is „átterjedt” a kalákázás. Így vált a kalákázás nagyszabású mozgalommá.  

 

A borvízfürdők felújítása esetében a kaláka a közösségi munkához való visszatérést jelenti. Lehetségessé válik, hogy mindenki részt vegyen a hely újjáépítésében, saját ereje szerint. A kaláka során hagyományos építőanyagokkal és építésmóddal fürdő- és lábáztató medencét, öltözőfülkét, pallóutat, filagóriát, padokat, forrásfoglalást, forrásházat építünk. Erózió elleni fűzfonatokat fonunk, élőfűz építményeket állítunk. Munkánkkal a természeti értékek megőrzésére hívjuk fel a figyelmet. A hagyományos székely festési móddal információs táblákat festünk. A táj szakrális pontjaira keresztet, fűzkápolnát, fűzkoronát állítunk. Esténként a tájról, a természeti, az építészeti, a kultúrtörténeti értékekről, Székelyföld jövőjéről előadások, beszélgetések folynak, faluképmegújítási tervek születnek. A táncház is elmaradhatatlan része a programnak. A falubéli gyermekeknek rajz és kézműves foglalkozást, kiállítást szervezünk. Nehezen összegyűjtött, kis pénzekből valósul meg mindez, tíz nap alatt. 

 

A kalákák nemzetköziek, 50–70, sok esetben 100 hazai és külföldi önkéntes vesz részt, egyetemisták, végzett szakemberek, akik a helyi közösséggel, az ott élő emberekkel együtt dolgoznak. A kaláka szakmai tapasztalatot jelent. A tervezés és a megvalósítás indítéka nem az önmegvalósítás, hanem a hely, a közösség szolgálata. A közös munka során barátságok alakulnak ki a szállást adó családokkal. A faluturizmus alapjai tevődnek le. 

 

A tíz év alatt több ezer ember vett rész önkéntesen az általunk szervezett kalákákban. Sok helyen példát vettek, és elindultak közösségi építésben hasonló munkálatok, fürdőfelújítások. A fürdőépítő kalákák során felújított fürdők nem nagyméretűek, mégis hatással vannak a falu fejlődésére. A közös célért folyatott munka összekovácsolja a közösséget, közelebb hozza az embereket egymáshoz. A fürdők természetes anyagokból készülnek, karbantartást igényelnek. A múltban is 5–8 évente javították, vagy teljesen felújították az egyes elemeket. Az elmúlt tíz év tapasztalata szerint a fürdők továbbfejlesztése, fenntartása, javítási munkák elvégzése a falvak vezetőin múlik. Akad helyszín, ahol a gondozást nem oldották meg, így hiába való volt a nagy erőfeszítés, a fürdőhely leromlott. A jövőben is fontos feladat a fenntartás megszervezése, ez azonban már a helybéliek feladata, nem a Kaláka Mozgalomé. A kalákában kiépített gyógyhelyeket az itt élők rendszeresen használják, de távolabbi vidékekről is ellátogatnak ide ivó- és fürdőkúrát venni. A mozgalom 2015-ben ünnepelte 15. éves évfordulóját a Bálványosfürdőn lévő Apor lányok feredőjének megújításával ünnepeltük. A kaláka mozgalom eseményeit folyamatosan bővülő kiállítással mutatjuk be. A négynyelvű, kültéri molinóra nyomtatott kiállítás – magyar, román, német, angol – könnyen szállítható és könnyen installálható. Szívesen kiállítjuk, hogy kedvet teremtsünk a kalákázáshoz. A vándorkiállítás nyitórendezvénye Csíkszeredában a Mikó-várban, a Csíki Székely Nemzeti Múzeumban ez év tavaszán került megrendezésre, és reméljük kiállításunk sok helyre eljut majd, hirdetve a kaláka örömét, az önkéntességen alapuló munka értékét és értékteremtő mivoltát.

 

A jövőben is folytatjuk a kalákázást, mert meggyőződésünk, hogy az önkéntes, szeretetből fakadó, áldozatos és példaértékű munka értékmegőrző, értékteremtő hatással van az egyénre, a közösségekre, a tájra. A táj védelme és fejlesztése a tájban élő közösségekkel együtt lehetséges!

Köszönjük minden kalákásnak, hogy önkéntesen, szeretettel vett rész ebben a felemelő munkában!

 

Herczeg Ágnes

Táj- és kertépítész, az Ars Topia Alapítvány elnöke,

a Kaláka mozgalom programfelelőse

 

 

 

„A tájak békülékenységre, szeretetre, türelemre, életörömre, fanatizmustól ment kívánságokra tanítanak, az otthon megbecsülésére, és ezzel más otthonának tiszteletére.” 

 (Szabó Zoltán)