A Kárpát-medencei Fürdő- és Közösségépítő Kalákatáborok megvalósítását 2019. évben
a Magyar Művészeti Akadémia, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta
Lázárfalva -Nyírfürdő 2001
Együttműködő partnerek:
Lázárfalva Önkormányzata és Közbirtokossága
Transpagony Táj- és Kertépítész Iroda
Axis Építész Iroda
Csomád—Bálványos Régió Egyesület
Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület
Tervezők, szervezők, csapatvezetők:
Ábrahám Lajos (polgármester), Bálint Gábor (alpolgármester), Buella Mónika (tájépítész), Esztány Győző (építész), Fekete Albert (tájépítész), Herczeg Ágnes (tájépítész), Jánosi Csaba (geológus), Rácz Tibor (vízépítő), Szűcs Gábor (tájépítész), Tusnády Zsolt (építész)
Lázárfalva a Csomád–Bálványos Régió egyik falva, ahol a régió több településéhez hasonlóan, már ősidők óta használják az itt feltörő gyógyhatású forrásokat. A lázárfalvi Büdös-fürdő, amelyet már a középkori oklevelek is megemlítenek, helyi jelentőségű fürdővé épült ki a 20. század első felében. Vizét és a feltörő gázokra épített mofettákat az itt és a környékben lakókon kívül máshonnak ideérkezők is felkeresték izületi, reumatikus és egyéb mozgásszervi bántalmakkal. A 21. századra a fürdő gazdátlanul tönkrement, szinte nyomtalanul eltűnt. A Csomád–Bálványos Régió fejlesztési stratégiájában, s az ezzel kapcsolatban rendezett falufórumon, valamint a Csomád–Bálványos Régió Egyesület éves programjában elsődleges célként fogalmazódott meg a fürdő felújításának szükségessége. A kaláka szervezését a polgármester, Ábrahám Lajos lelkesedéssel és tettrekészséggel támogatta. A vázlattervek bemutatásakor tartott falufórumon, amikor feltettük a kérdést, hogy ki vállalna kalákásokat elszállásolásra, elsőre nem akadt jelentkező. Nem azért, mert nem lenne a falu népe hagyományosan vendégszerető, hanem még nem fogadtak idegenből vendégeket, és attól tartottak, hogy nem tudják az igényeket biztosítani. A szervezők azonban meggyőzték a helybélieket, hogy az ideérkező diákoknak nincsenek luxusigényei, dolgozni jönnek és megtapasztalni a falusi életet. A kaláka során megépítettük a borvizes fürdőt, a forrást újrafoglaltuk, hidat, lépcsőket és ösvényeket, komposzt-toalettet építettünk. A területen az erózió megfékezése nagy feladatot jelentett. A mofetta építésében a helyi kőfaragók vették ki a részüket. A hagyományos székely bútorfestés rejtelmeibe a máréfalvi székelykapuk kutatója és megmentője, Kovács Piroska néni vezetett be minket. A kaláka alatt a lázárfalvi konyha finomabbnál finomabb étkeit fogyaszthattuk. A falubéli öregek meghatódottan hallgatták Németh Tamás zenészbarátunk tárogatómuzsikáját, amivel a munkát segítette. Polgármester úr kijelentette, ha minden, amit elterveztünk megvalósul, ruhástól szökik a medence vízébe. Az avató ünnepségen egy szaltóval, ruhástól avatta fel a feredőt. A kaláka alatt csodálatos emberi találkozásokban volt részünk, a legnehezebb része a búcsúzás volt, a buszunk búcsúztatását a helyi rézfúvósok tették emlékezetessé, a házigazdáink és a kalákások szeméből kicsordult a könny. A lázárfalvi kalákát átélve megtapasztaltuk, milyen felemelő és építő dolog az önkéntes, önzetlen munka, hogy összefogással, a rendelkezésre álló erőforrások egyesítésével meg lehet valósítani céljainkat. Mindezt vidáman.