Kedves Olvasó, kedves Kalákások és leendő Kalákások!

 

Az évek alatt mozgalommá váló kalákák tizenhét éves történetéből állítottuk össze ezt a naplót.  A tömérdek felgyülemlett kép, írások, rajzok lapozgatása és válogatása közben felelevenedtek bennünk a kalákák történései, a találkozások örömteli pillanatai. Találkozás a tájjal, a tájban élő közösségekkel, találkozás a vizek világával, egymással és önmagunkkal. 

Nem leltárnak szántuk a kötetet, hanem hogy megosszuk afeletti örömünket, miszerint nem kell sok a boldogsághoz, egy valami mindenképpen, nyitottság, tettre kézség, szabad akaratból való elhatározás, hogy közösen és önkéntesen munkálkodjuk táji örökségünk éltetéséért és egymásért. Jókedvünkben. Munkánk során gyógyhelyek és közösségi terek születtek, újultak meg, amelyeket ma szeretettel használnak, tovább építenek, vagy azóta ismét magukra hagyatottak. 

Az építkezésnek ez csak a fizikai oldala, a munkában rejlő együttműködés tanulása és tapasztalása, a munkakapcsolat, a másik, a belső munka. A kalákák során értettem meg, hogy mit is jelent, tanítóimtól annyit halott állítás, hogy a művészet legmagasabb megnyilvánulási foka a szociális élet művészetté emelése. Ezt intellektuálisan felfogni nagyon nehéz. És nagyon könnyű, ha szerszámot fogunk, forrásokat tisztítunk, fülig sárosan és iszaposan merülünk a földi valóságba, és közösen, nyitott szívvel megvalósítjuk elképzeléseinket.

Sokan megkérdezték tőlünk: miért kalákáztok? Egyszerű a válasz, mert kalákázni jó! Olvass tovább!

 

 

 

Hogyan szerveződik és folyik egy kaláka?