Gelence - Nádika-fürdő és forrás 2017

​

Együttműködő partnerek:

Gelence Község Önkormányzata

Gelencei Nagyboldogasszony Cserkész Egyesület

Vinca Minor Egyesület

​

Tervezők, szervezők, csapatvezetők:

Annus Dóra (tájépítész), Babina István (művész), Bánsági Dávid (építész), Csaba Kinga (tájépítész), Ferenczy Kinga (építész), Formanek Eszter (építész), Herczeg Ágnes (tájépítész), Hulej Miklós (tájépítész),  Ilyés Botond (alpolgármester), Kékesi Ágota (tájépítész), Kopányi Dorottya (tájépítész), Kovács Attila (tájépítész), Lázár Csaba (helyi szervező), Meszesán Péter (tájépítész), Para Zoltán (környezetmérnök), Péter Alpár (természetművész), Révai Virág (építész), Siklódi Zsuzsanna (tájépítész), Sövény Kata (tájépítész), Szabó Beáta Csilla (tájépítész), Cseh József (polgármester)

 

Folytatva a kaláka mozgalom háromszéki „turnéját”, a 2017-es év nagykalákájának Gelence nagyközség adott otthont. A település Kézdivásárhelytől 12, Kovásznától pedig 14 kilométerre helyezkedik el a Berecki-havasok lábánál, Gelence-patak völgyében. A község egyik különlegessége a 13. századi UNESCO Világörökség részét képező Szent Imre római katolikus templom, amelyben a 14. századból fennmaradt Szent László legendát feldolgozó freskók találhatóak.

 

Az idei évi kaláka tematikája a forrás lett. Ez a téma nem csak a fent említett Szent Lászlóra vonatkozó örökséggel vonható párhuzamba, de maga a helyszíni adottságok  is indokolják azt: a község központjától dél-nyugatra eső tervezési területünkön semmiféle adat vagy bizonyíték nem igazolja egykori gyógyvizes fürdő meglétét, így a tervező csapat által megálmodott fürdő vizét a Nádika-tetőhöz közel található édesvízi források biztosítják. Sok kalandos  és vidám pillanattal tűzdelt kaláka volt a gelencei és noha a bonyodalmaktól és nehézségektől sem volt mentes, de szeretettel, kitartással és egymás felé fordulással újfent sikerült egy értékes fejezettel bővíteni a Kaláka krónikáját, amit talán legjobban Ilyés Mária, a gelencei kaláka és közösség egyik melegszívű motorja fogalmazott meg: 

​

"Ismerős volt számomra ez a szó, hogy kaláka, de valójában tartalommal csak most telítődött. Hallottam, hogy lesz a faluban egy fürdőépítő kaláka… Találkoztam azokkal az emberekkel, akik megálmodták, tervezték… Megfertőzött! A szó legnemesebb értelmében, elkaptam ezt a „betegséget”. Kalákás lettem. Arra ébredtem, hogy nap mint nap ezen agyalok… Mit fognak enni? Hol fognak aludni? Ki fog főzni? Miből fognak enni?  Kérdések végeláthatatlan sora. Az idő telt. Érkeztek az üzenetek. Anyagszükséglet, résztvevők, menü… Nem láttuk, hogy ki, vagy kik lesznek azok, akik mindezt biztosítják, de tudtuk, hittük, hogy meglesz. Egy lépés volt, amit nem látásban, hanem hitben léptünk meg. Lassan terjedt a betegség és másokat is megfertőzött. Volt valaki, egy áldott lélek, Irmika néni aki, nap mint nap kísérletezett, a családon próbálta ki a vegán étrendet, mindaddig, amíg a családban a férfiak meg nem sokallták.

A napok teltek. Anyagszükséglet. Rengeteg fa. Honnan? Egy gyűlés. Férfiak, vállalkozók, ígéretek… Akkor, amikor szükség lesz rá, hozzuk! Ez még mindig nem kézzel fogható. Étel, szállás… Telefonhívás, kopogás, kérés… „Még csak kilenc embernek nincs szállása…” Egy újabb telefonhívás… MEGVAN! Még csak egy hét van, kezdődik a kaláka!

A telefonom folyamatosan csengett. Áldott emberek… Lassan körvonalazódott, kik azok, akik fertőzöttek. A tünetek ugyanazok: segítőkészség, jóakarat,… Olyannyira fertőző volt, hogy közösségek is megfertőződtek: Burusnyán néptáncegyüttes, Lila Akác nyugdíjasok, Reménység nyugdíjasok, Lámpás közösség, 141. sz. Nagyboldogasszony cserkészcsapat… Ha a szíved nyitott volt, szerettél volna valamit tenni a közösség érdekében, lehetetlen volt, hogy meg ne fertőzzön a KALÁKA betegség.

A betegség szinte mindenikünknél ugyanazokat a tüneteket produkálta. Fizikai fáradtság, lelki, szellemi üdeség, felfrissülés, jókedv, időnként félelem, szorongás, munkakedv… Gelence felpezsdült. Élettel telt meg. Számos szorgos asszonykéz azon dolgozott, hogy a munkások asztala finomságokkal legyen tele. Nap mint nap érkeztek a finom sütemények, meglepetések.

Az építmények pedig készültek, elkészültek. Esténként, a munka után értékes előadások sorozata, buliiii… Valami formálódott. A konkrét, kézzel fogható anyagiakon túl, formálódott A KÖZÖSSÉG. Éreztük. Egymás gondolatát vittük tovább, ha valaki lankadt, fáradt, mindig volt valaki, aki egy biztató szóval erőt adjon. Tudtuk, hogy mindez kegyelem. Hittem, hogy Isten a legfőbb szervező. Ahol Ő a szervező, csakis csodálatos dolgok jöhetnek létre, mert köztudott dolog, hogy Isten selejtet nem teremt.

Bízom benne, hogy mindez csak a kezdete egy tervnek. A láng felgyúlt. Őriznünk kell, de nem szabad véka alá rejtenünk. Tovább kell adnunk."

Ilyés Mária: KALÁKA beszámoló

​

​